Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1992. június 15. A 301-es parcella emlékműve
1992. június 15. A 301-es parcella emlékműve 1992. június 15-én a 301-es parcellában felavatták Jovánovics György, az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek és mártírjainak emlékére készült alkotását. A művész koncepcionális értelmezésében a komplex avantgárd emlékmű 1956-on túlmutatva a 20. századi diktatúrák és „izmusok” halál-élményét hivatott univerzálisan szimbolizálni. Az 1988 tavaszán megalakult Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) 1989 májusában írt ki pályázatot a műalkotásra. 1 Eredendően csak három művészt kívántak volna felkérni, ám végül nyilvános pályázaton száz pályázó közül huszonnégy művészt név szerint hívtak meg. A benyújtott pályaműveket 1989. október 23-a és november 4-e között nyilvános kiállításon mutatták be a Budapest Galéria kiállítótermében.2 A pályázatot a TIB által felkért, Mészöly Miklós vezette zsűri bírálta és 1989. november 3-án Jovánovics Györgyöt nyilvánította nyertesnek. Jovánovics ekkoriban Berlinben dolgozott ösztöndíjjal, s barátja Ungváry Rudolf hozta neki a hírt, hogy terveznek egy 301-es parcella-szobrot. Ungváry mellett egy másik barát, Radnóti Sándor is proponálta Jovánovicsot (nem mellékesen: Ungvári TIB-tag is volt, Radnóti pedig majd a zsűriben kapott helyet), hogy jelentkezzen pályázattal. Az 1956-ban 17 esztendős, ekkor 50. életévébe lépő művész úgy vélte, hogy az emlékmű „eleve gyanús műfaj”, melyet addig nem érzett a magáénak, s így tudatosan került. Avantgárd alkotóként attól is tartott, hogy nagy lesz rajta a nyomás, hogy a 19. század számára idejétmúlt művészeti elemei, és „hamis igényre épülő” elvárásai felé tolják, illetve, hogy modernistaként ne a szocialista realizmus általa „Varga Imre-i kádárista, populáris szobrászatához" viszonyítsák. 1989-ben Jovánovics úgy látta, a megelőző 80 esztendő magyar emlékezetpolitikai erőtereibe zárt nyilvános alkotások zsákutcába vitték a magyar köztéri alkotásokat. Saját koncepcióját tehát nem kevéssé ezekkel szemben igyekezett megfogalmazni, illetve érvényre juttatni. 3 A Jovánovics György értelmezésében az enviroment kate góriájába sorolandó, a maga teljességében, környezetével együtt 5300 négyzetméteren kialakítandó projekt a kivitelezési tervek elfogadása után 1990 nyarán indult el. A finanszírozás a Művelődési, a Belügy- és a Pénzügyminisztérium által biztosított jelentős összegekből, valamint a Fővárosi Önkormányzat támogatásából és a hazai és külföldi magánszemélyek közadakozásából valósult meg. A főmérnöki feladatkört a TIB egyik alapítója, Erdélyi Tibor építészmérnök vállalta, a szervezési munkák érdekében pedig létrejött a Nemzeti Emlékhely Alapítvány, mely a közadakozásból befolyt összegeket kezelte. A munkájukból kifejlődő műalkotás üzenetét 1994-ben Jovánovics így összegezte: „Rájöttem, hogy '56-ot elintéztük a Hősök terén, több százezren. Meg elintéztük, mikor azt mondtuk, hogy ez forradalom, és fejet hajtott tízmillió ember. De nekik sírhelyet csinálni, az sírszobrászat, tanatoplasztika, ott a halálról kell igazat mondani. Kétségtelen, hogy az ő haláluk különleges halál. Egyrészt nem olyan nagy tömeghalál, mint a Gulag vagy Auschwitz, mert ők tulajdonképpen a terrornak olyan áldozatai, akiket perben ítéltek halálra, hiszen erre kínosan ügyeltek. Hitler ezzel 232 1984 1988 1986 1985 1989 1987 Változó idő, változó emlékezet
