Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1989. Nemzeti-demokratikus felkelés vagy burzsoá ellenforradalom? Megjelenik Molnár Erik tanulmánya
Jegyzetek 1 Az interjú leírt változata: az MSZMP PB január 31-ei ülésének háttéranyagaként: Digitarchiv MOL M-KS 288. f. 5/1050. ő. e. (1989.01.31.) 6R/40. Idézi: Szekér Nóra – Riba András László: A Nagy Imre-kód. Nagy Imre újratemetésének politikai dimenziói . Lakitelek, Antológia, RETÖRKI Könyvek 5., 2014, 48–49. 2 Történelmi utunk. A Munkabizottság állásfoglalása a jelen helyzet kialakulásának történeti okairól. Társadalmi Szemle , 1989/1. (különszám) 3 Hajdu Tibor: Molnár Erik tanulmányának időszerűségéről. Társadalmi Szemle , 1989/4, 47–48. 4 Molnár Erik: Nemzeti-demokratikus felkelés vagy burzsoá ellenforradalom? Társadalmi Szemle , 1989/4, 49–54. 5 Hajdu Tibor: Molnár Erik tanulmányának időszerűségéről. Társadalmi Szemle , 1989/4, 47. 6 A Táncsics Mihály Körről bővebben lásd: Pór Edit – Cseh Gergő Bendegúz: A baloldal „baloldala”. Dokumentumok a születő Kádár-rendszer tiszavirág-életű kommunista ellenzékének történetéhez. Társadalmi Szemle , 1994/10, 84–87. 7 V. T: Vita a Táncsics Kör Társadalomtudományi Szakosztályában az októberi események előzményeiről és jellegéről. Magyarország , 1957. március 13. 9. szocializmus előtti nemzettudatot „hamis tudatként” definiáló, teljes mellszélességgel antinacionalista álláspont a vártnál jobban is felkavarta az „állóvizet” – a nemzetről, történelméről és annak kutatásáról szóló vita egészen a ’80-as évekig, jóval a vitaindító halála után is folyt. Molnár Erik 1956-ról szóló tanulmányának 1989-es közlése már kisebb hullámokat vert, mint az 1957-es előadás vagy a későbbi nemzetvita. Írásának előkerülése a párton belüli bizonytalanságot kívánta oldani – annak érzékeltetésével, hogy a „népfelkelés” nem valami teljesen új, hanem korábbi, megkérdőjelezhetetlenül marxista teoretikusok által is osztott nézet. Ormos Mária a Történelmi Albizottság január 27-ei ülésén nem véletlenül nevesítette Molnár Eriket az elődök sorában – a népfelkelés meghatározásához való „visszatérést” hangsúlyozva. 21 NAGYMIHÁLY ZOLTÁN Molnár Erik (1894–1966) Jogász, történész. Öccsével, Molnár Renével 1928 óta az illegális kommunista párt tagja. 1942-ben a Szovjetunióban a sztálini tisztogatások áldozata lett. A két világháború közötti történeti tárgyú írásaiban elsősorban a magyar őstörténet és az Árpád-kor Magyarországának kérdéseivel foglalkozott. 1944 decembere és 1947 szeptembere között népjóléti miniszter, 1947–48-ban, majd 1952–53-ban külügyminiszter, 1950 és 1952, majd 1954 és 1956 között igazságügyi miniszter. 1953–54-ben a Legfelsőbb Bíróság elnöke. 1949–50-ben, majd 1957–58-ban a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója, 1958-tól a Magyar Történelmi Társulat elnöke. Történelemszemlélete leginkább Szabó Ervin klasszikus interna cionalista nézeteiből merített: elvetette a magyar történetírás szabadságharcos-függetlenségi hagyományait. 1957. márciusi, nem közölt tanulmányában a Rákosi-korszak politikáját nevezte meg a „nemzeti demokratikus felkelésként” indult, de a „burzsoá ellenforradalmat” kezdettől magában hordozó októberi események okaként. Az 1960-ban általa elindított történészvita középpontjában a nemzetről való gondolkodás és a – szintén Szabó Ervin-féle megfogalmazás szerint – „nacionalista hamis tudat” továbbélő hagyományrendszere állt. 1956 utáni gondolkodásában Rákosit és Nagy Imrét egyaránt az utóbbi képviselete miatt marasztalta el. 218 1984 1988 1986 1985 1989 1987 Változó idő, változó emlékezet 1989
