Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1989. Egy emigráns munka hazatérése Magyarországon is megjelenik Méray Tibor életrajza Nagy Imréről
kiadvány(ok) alapja. 1988-ban a Modor Ádám vezette Katalizátor Iroda nevű szamizdat kiadó adta ki a kötetet, 8 elősegítve egyik fontos céljának megvalósítását, a nyugati magyar emigráció munkásságának magyarországi bemutatását. 9 A változó időket és módszereket mutatta, hogy míg a Katalizátor ezer példányban adta ki a könyvet, addig 1989 tavaszán a Bibliotéka Kiadó és Kisszövetkezet kiadásában ugyanaz a munka már százezer példányban jelent meg.10 Utóbbi csak egy rövid utószóban különbö zött az 1978-as, Griff-kiadástól. Az utószóban a szerző – a magyarországi változásokra is utalva – a következőképpen fogalmazott: „Sohasem kételkedtem abban, hogy ez a könyv egyszer magyar földön is megjelenik. Legfeljebb azt nem tudtam, hogy megérem-e. Megértem. Több mint harminc évig kellett rá várnom. Megérte. A mag, melyet ’56 ültetett el, fává növekedett. Ágain gyümölcs van. Le kell szakítani. Megérett.” 11 A könyv fogadtatása meglehetősen pozitív volt: az értékelések ’56-ot tekintve alapműnek, a legjobb Nagy Imre-életrajznak nevezték.12 A miniszterelnök politikáját ugyan több helyen bírálja (elsősorban azért, mert nem volt kellően határozott a párton belüli dogmatikusokkal, a Rákosi-féle vonal képviselőivel szemben), ugyanakkor érezhetően erkölcsileg kimagasló államférfinak tartja. A szubjektivitás – már csak a személyes ismeretség miatt is – kitapintható, ugyanakkor művéhez komoly, akkor fellelhető forrásanyagot is használt. A hazai Fehér Könyv ek mellett – amelyek ellentmondásaira és torzításaira elsősorban a per értékelése során mutatott rá – Nagy Imre többek között Kardos László, Göncz Árpád és Regéczy-Nagy László segítségével kicsempészett dolgozataiból is merített.13 Az egykori keményvonalas bolsevik, a koreai háborúról elrettentően nevezetes tudósításokat küldő újságíró 1954-ben, a Szabad Nép szerzőjeként szegődött az akkori kormányfő hívévé, részese volt a pártlap „lázadásának”. 1957 novemberében, Nagy Imre és társai jugoszláv nagykövetségről való elrablása után hagyta el az országot.14 1962-től szerkesztette Párizsban a magyar emigráció egyik legjelentősebb lapját, az Irodalmi Újság ot. 1989-ben nemcsak a könyv, de szerzője is hazatért: Nagy Erzsébet, a volt miniszterelnök lánya felkérte, hogy beszéljen az újratemetés alkalmából, a Rákoskeresztúri köztemetőben.15 Méray fogadása kevésbé volt zökke nőmentes, mint szellemi termékéé: a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorában Csurka István, az MDF alapítója Méray sötét, Rákosi-korszakbeli múltját kifogásolva – emigráns tevékenységét ugyanakkor Méray Tibor (1924–2020) Újságíró. 1946-tól a Szabad Nép belső munkatársa, koreai, majd berlini tudósítója, 1954-ben szerkesztőbizottsági tagja. A koreai háborúról tudósítói minőségében közölt írásai a sztálinista propaganda klasszikus termékeit jelentették. 1953-tól az Írószövetség párttitkára. 1954-től Nagy Imre támogatói közé tartozott: októberben a Szabad Nép en belüli „újságíró-lázadás” egyik szervezője, 1955 őszén a pártbeli visszarende ződés és az aktuális kultúrpolitika ellen tiltakozó Memorandum egyik aláírója. 1956 tavaszától az Irodalmi Újság ban publikált. A forradalom idején támogatta Nagy Imre miniszterelnök politikáját, a bukás után, novemberben Jugoszlávián keresztül távozott Nyugatra. 1957-től Párizsban telepedett le. Nagy Imréről írt könyve 1959-ben jelent meg angol, majd francia nyelven, 1978-ban Münchenben magyarul, 1989-ben pedig Magyarországon is kiadásra került. 1962 és 1989 között az emigráns Irodalmi Újság főszerkesztője. Az 1988. június 16-ai, Père-Lachaise temetőben zajló jelképes temetés kezdeményezője. 1989. június 16-án tért haza újra Magyarországra – a 301-es parcellában a család kérésére beszédet mondott Nagy Imre újratemetésén. 1997-től az Emberi és Állampolgári Jogok Párizsi Magyar Ligájának elnöke. 2002. október 23-án Nagy Imre Érdemrenddel tüntették ki. 214 1984 1988 1986 1985 1989 1987 Változó idő, változó emlékezet 1989
