Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1989. január 28. Népfelkelés – Pozsgay Imre rádióinterjúja
pártvezetésnek a bejelentés után azzal a problémával kellett szembenéznie, hogy amennyiben 1956 nem ellenforradalom volt, akkor nincs, ami alátámassza a szovjet beavatkozás és a vele járó áldozatok szükségességét és ilyen értelemben az MSZMP „történelmi útjának” kezdete nem volt más, mint egy hitelét vesztett politikai elit idegen hadsereg általi visszakapaszkodása a hatalomba. A földindulásszerű hatás dacára, 1956 népfelkelésként való értékelése végül mégsem futott be hosszú karriert. A Központi Bizottság 1989. február 10-11-i ülése után kiadott közleményében elsietettnek ítélte meg, hogy az albizottság vizsgálatának eddigi eredményét Pozsgay nyilvánosság elé tárta, és javasolta, hogy az albizottság további munkájában hasznosítsa a KB-hoz ez ügyben érkezett levelek tartalmát. Helyeselte az albizottság vizsgálatának eddigi eredményét összefoglaló tanulmány 20 vitára bocsátását, hangsúlyozta azonban a további munka fontosságát, és szükségesnek tartotta 1956 „eddigieknél árnyaltabb értékelését.” Az értelmezést illetően igazi öszvér megoldás született a KB részéről. Az ülés után kiadott közleményben felvonultatták az elmúlt harminc év valamennyi értékelő kifejezését. Eszerint az 1956-os „nemzeti tragédia” olyan „népfelkelés” volt, amelyben „ellenforradalmi cselekmények” történtek.21 Bár a szándék nyilvánvalóan valamiféle kompromisszum megtalálása volt, az események – mint ahogy a rendszerváltás folyamatában oly sokszor – már túlhaladtak a lassan reagáló, gyors döntésre képtelen pártvezetésen. A független politikai szervezetek – a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság, az Erdélyi Szövetség, a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Független Jogász Fórum, a Független Kisgazdapárt, a Magyar Demokrata Fórum, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Szabad Kezdeményezések Hálózata, a Történelmi Igazságtétel Bizottsága és a Veres Péter Társaság – nyilatkozatot adtak ki, amelyben a demokratikus Magyarország megteremtése felé tett fontos lépésként üdvözölték az MSZMP közleményét, azonban az 1956-ot érintő értékelést nem tartották elégségesnek. Hiányolták a forradalom és szabadságharc tényének, valamint az események demokratikus jellegének elismerését.22 Március 15-én az ellenzéki megemlékezéseken már százezres tömeg vett részt, egyebek mellett Nagy Imre-Batthyány, Kádár-Haynau, 23 illetve Igazságot ‘56-nak! táblákkal egyértelművé téve az 1956-tal kapcsolatos véleményeket,24 áprilisban pedig elkezdődött a szovjet csapatok részleges kivonása, amelynek során mintegy tízezer katona távozott hazánkból.25 1956 értékelésének alakulása immár kívül került az MSZMP befolyásán, és egyre kevésbé volt jelentősége annak, hogy mit gondol a párt 1956-ról. A nagy belső vitákat gerjesztő népfelkelés értékelésén gyorsan túllépett az idő. Alig egy év múltán, a szabad választásokat követően összeült országgyűlés alakuló ülésén, 1956-ot mint forradalmat és szabadságharcot foglalták törvénybe, melynek történelmi jelentősége 1848-hoz mérhető. JÓNÁS RÓBERT Jegyzetek 1 A Széchenyi István Szakkollégium szervezésében 1988. december 3–4-én a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen rendezett 1956-os konferencia kivonatos jegyzőkönyve. 1956-ról a rendszerváltás küszöbén. Szerk. Hegedűs B. András – Baló Péter. Budapest, 202 1984 1988 1986 1985 1989 1987 Változó idő, változó emlékezet 1989
