Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1988. június 6. Történelmi Igazságtételt! A TIB megalakulása
1988. június 6. Történelmi Igazságtételt! 1 A TIB megalakulása A nyolcvanas években a változás iránti igény nemcsak politikailag, hanem vele párhuzamosan társadalmilag is megjelent. Ennek egyik kifejeződése a múlttal való szembenézés és igazságtétel volt, azaz az ötvenhatos forradalom újraértékelése és (újra)értelmezése, valamint az 1956 utáni politikai üldözöttek politikai, jogi és társadalmi helyzetének rendezése. E társadalmi szükség egyre erőteljesebb megjelenésének kézzelfogható példája a Történelmi Igazságtétel Bizottsága (TIB) megalakulása volt. „Eljött az ideje annak, hogy a magyar társadalom követelje a megtorlás áldozatainak – halottainak és élőknek – teljes erkölcsi, politikai és jogi rehabilitálását. Nemzetünk szellemi és lelki megtisztulásának feltétele ez”2 – kezdte 1988-as felhívásában a TIB. A szervezet alapítását sokszor az első felhívás megjelenésének3 dátumához, 1988. június 6-ához kötik, holott a megalakulás néhány hónappal hamarabb történt. A szervezet ekkor még a legalitás peremén, gyakran azon kívül működött. A TIB megalakításának előzményeihez tartozik az az 1981–82-es kollektív kerekasztalbeszélgetés-sorozat, amelyen Csalog Zsolt, Kozák Gyula és Szabó Miklós kérdéseire válaszolva az egykori ötvenhatosok, így Donáth Ferenc, Göncz Árpád, Halda Alíz, Hegedűs B. András, Litván György, Mécs Imre, Mérei Ferenc, Rácz Sándor és Vásárhelyi Miklós idézték fel a forradalom eseményeit.4 A létrehozásában jelentős szerepe volt Kozák Gyulának, aki a nyolcvanas években ötvenhatosokkal készített interjúkat (ezekből az anyagokból jött létre 1985-ben az Oral History Archívum). Kozák Hegedűs B. Andrással (aki maga is ’56-os elítélt volt) elsődleges feladatának tekintette, hogy egy esetleges későbbi, objektív történeti feltáráshoz és a társadalmi emlékezethez primer forrásokat gyűjtsön.5 A nyolcvanas évek végén Kozák Hegedűs B. támogatásával írt meg egy tervezetet, amely egy, a forradalom ügyét, a forradalom miatt börtönbüntetést szenvedettek helyzetének javítását, a kivégzettek, elítéltek rehabilitását vállaló szervezet leírását tartalmazta. A tervezet kidolgozásába Vásárhelyi Miklóst és Litván Györgyöt is bevonták.6 A kezdeményezéshez csatla koztak továbbá a Nagy Imre-perben kivégzettek hozzá tartozói – Nagy Erzsébet, Gyenes Judith, Szilágyi Józsefné és Újhelyiné dr. Haraszti Mária –, az egykori ötvenhatos elítéltek, a politikai elítéltek és a rendszer üldözöttjei. A felsorolásból is látszik, hogy a TIB alapítói és tagjai között elsősorban olyan személyeket találunk, akik 1945 után, valamint az ötvenhatos forradalom idején betöltött szerepükből adódóan a rendszer üldözöttjeinek számítottak. 7 Az egykori politikai elítéltek és a kivégzettek hozzátartozói a szervezet alapvető célkitűzését a múlttal való becsületes szembenézésben, a történelmi igazságtétel nyújtásában határozták meg. 8 A névadást illetően eleinte több variáció is felmerült, a Belügyminisztérium 1988. május 19-én kelt napi jelentésében például „Bizottság a történelmi igazságtevésért” elnevezéssel szerepelt.9 Kozák Gyula a szerve zetet először [Új] Történelmi Emlékbizottságnak (TEB) nevezte, a névadó végül Vásárhelyi Miklós lett, aki az Emlékbizottságot Igazságtétel Bizottságra cserélte. 10 189 1993 1990 2006 1996 1992 2012
