Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1987. január 28. „A harcoló város” – Az Inconnu betiltott kiállításának megnyitója
A pályázatra Magyarországon kívül Jugoszláviából, az Egyesült Államokból, Nagy-Britanniából, Hollandiából is érkezett munka. A magyar művészek közül alkotással jelentkezett Bokros Péter, Krassó György Londonban élő élettársa, Háy Ágnes, Molnár Tamás, valamint Vörös Zsigmond fotóművész.8 Az 1987. január 28-ára, Philipp Tibor lakására tervezett megnyitó nem szűkölködött a szürreális elemekben. A rendőrség „helyiség-ellenőrzési határozatra” hivatkozva tartott házkutatást a lakásban, lefoglalva a – jelentés tanúsága szerint – 43 alkotást, amelynek helyére a szervezők a rendőrségi határozat sokszorosított példányait helyezték.9 A történtek ellenére sor került a megnyitóra, amelyen Molnár Tamás újfent összefoglalta saját és az Inconnu ’56-ról való gondolkodásának legfontosabb elemeit: „Ez a rendhagyó kiállítás csonkán is bizonyíték arra, hogy 30 hosszú év távlatából az 1956-os magyar forradalom- és szabadságharcnak napjainkig ívelő üzenete és programja van, és ez a történelmi üzenet – éppen követelő aktualitása miatt – alkotó módon értelmezhető, más szinteken újrateremthető. A világ távoli pontjairól beérkező pályaművek Hawaiitól New Yorkig, Londontól Belgrádig jól érzékelhetik, hogy az októberi események egykori harcos múzsája termékenyen hat és máig tovább él korunk művészeiben. Nincs az a történelmi esemény Közép-Kelet-Európa újkori szakaszában, amelyről ennyi írott szó, megállapított vagy továbbgondolt emlékezés látott napvilágot. Nincs a térség elnyomott népeinek még egy ilyen közeli, nagy hatású eseménye, amely ekkora politikai és kulturális örökséget hagyott volna hátra.”10 Radnóti Sándor esztéta megnyitójában méltatta a kezdeményezést, aktuálisnak nevezve azt, hogy ’56-ról végre képe lehessen a magyar társadalomnak. Az októberi események aktualitásáról ugyanakkor úgy vélekedett: „követeléseinek tartalma – a pluralista demokrácia, a nemzeti önrendelkezés – változatlanul aktuális, formája viszont – a forradalmi népfelkelés – nem”.11 Szintén szót kapott Solt Ottilia, a Szegényeket Támogató Alap (SZETA) alapítója, akiknek javára a kezdeményezők a beérkezett pályaműveket értékesíteni kívánták. 12 Molnár Tamás (1955) Képzőművész, író. Az 1978 májusában létrejött Inconnu Csoport alapító tagja és meghatározó alakja. A közösség által képviselt alternatív, esztétikai és politikai radikalizmus hamar felhívta magára a hatalom figyelmét. Több munkahelyről elbocsájtották, az Inconnut pedig kiállítási tilalommal sújtották. A ’80-as évek elejétől – a csoport tagjaival együtt – Budapestre költözött, kapcsolatba került a demokratikus ellenzék tevékenységével. Részt vett a Beszélő és a Hírmondó szamizdatok megvalósí tásában. 1985-ben az ő lakásán működött az Inconnu tevékenységének is fórumot biztosító Artéria Galéria. A csoport tagjaival együtt – elsősorban Krassó György nyomdokain haladva – kiemelten fontosnak tartotta az 1956-os forradalomnak való emlékállítást: ennek jele volt a magánlakásokon szervezett megemlékezések szervezése és az azokon való részvétel, A harcoló város kiállítás meghirdetése, majd a 301-es parcel lában a kopjafák megfaragása. 1987 októberében először kapott útlevelet, az Inconnu tagjaival Londonba látogatva felszólalt az angol Munkáspárt kongresszusán. Az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásait és Nagy Imre újratemetésének lefolyását egyaránt komoly kritikával illette. A rendszerváltás után 1991 és 1994 között kormányzati szakértő. 2002 után részt vett a polgári körök mozgalmának munkájában, 2003 és 2006 között a Jobbik Magyarországért Mozgalom alelnöke. 2006 őszén a Kossuth téri tüntetéseket koordináló Magyar Nemzeti Bizottság 2006 ügyvivője. 184 1984 1988 1986 1985 1989 1987 Változó idő, változó emlékezet 1987
