Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1986. december 5. Ötvenhatról nyolcvanhatban – Konferencia a forradalom 30. évfordulóján
1986. december 5. Ötvenhatról nyolcvanhatban Konferencia a forradalom 30. évfordulóján 1956 harmincadik évfordulója az MSZMP számára kiemelkedő jelentőséggel bírt. A párt úgy vélt e, életkori okokból kifolyólag ez az alkalom az utolsó, amikor az emigráció még képes lesz nagyobb demonstrációk megszervezésére. Az 1956-tal kapcsolatban évtizedek óta vívott értelmezési háború tehát döntő ütközetéhez érkezett. A párt ennek megfelelően egyfajta erődemonstrációként fogta fel a helyzetet, és az 1981-es huszonötödik évfordulóhoz hasonló, egész pályás letámadással készült az 1986-os évre: nem árnyalni, inkább elmélyíteni próbálta a hivatalos 1956-képet. 1 Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága állásfoglalást készített A szocializmus megvédése és megúju lása hazánkban címmel. A dokumentum „valamennyi rétegre és nemzedékre kiterjedő tudatformáló munka” elvégzését tartotta szükségesnek, amelyhez a „társadalmunk alkotó erőit” kell mozgósítani. A propagandafeladatok kereteinek meghatározásakor kiemelték, hogy a párttagok fiatal és középkorú tagjai nem rendelkeznek közvetlen tapasztalatokkal a forradalmat és annak leverését illetően, és hogy az ellenséges propaganda a szocializmus vívmányai ellen ébresztett kételyekkel támadja a párt politikáját. A dokumentum – hosszú ideologikus történelmi fejtegetést követően – a tömegtájékoztatás feladatait részletezve a Magyar Rádió és Magyar Televízió mellett a napi- és hetilapok, politikai és közéleti folyóiratok, a párt- és kulturális intézetek bevonását is javasolta, a külföldi propagandamunkában pedig a párt politikáját erősítő idegennyelvű kiadványok kiadását látta szükségesnek.2 Az MSZMP Politikai Bizottsága 1986. február 11-én tárgyalta az Agitációs és Propaganda Bizottság állásfoglalását. A napirend vitájában Kádár János óvott attól, hogy a sajtóban túl sokat foglalkozzanak a témával, és egy egyszerűbb, a mindennapokra jobban reflektáló tervezet elkészítését javasolta. 3 A hivatalos 1956-narratívára a legnagyobb veszélyt a hazai ellenzék tevékenysége jelentette. Az 1986-os év több olyan eseménnyel szolgált, amelyek egyértelműen mutatták, hogy az ellenzék egyre kevésbé tekinti magára nézve kötelezőnek az ellenforradalom-koncepció bírálhatatlanságát. 1986 júniusában a Tiszatáj folyóirat közölte Nagy Gáspár A fiú naplójából című versét, amely egyértelműen utalt Kádár dicstelen 1956-os szerepére. A folyóirat szerkesztőségét leváltották és a lapot fél évre felfüggesztették. Csurka István szilenciumra ítélése a monori tanácskozáson való részvétel mellett részben az 1956-tal kapcsolatos nézetei kifejtése miatt történt. Amerikai előadói körútja során New Yorkban elmondott beszédében a forradalmat csodának és tüneménynek írta le, amely „az emberiség nemesebb célkitűzéseihez való hozzájárulása” volt a magyarságnak.4 A kelet-kö zép-európai „másként gondolkodók” közeledésére is sor került ebben az évben. Október 23-án a magyar, lengyel, csehszlovák és keletnémet ellenzékiek felhívást tettek közzé, amelyben kölcsönös támogatásról biztosították egymást és kijelentették, „az 1956-os forradalom hagyománya és tapasztalatai: közös örökség és közös buzdító erő valamennyiünk számára”.5 A felhívás magyar aláírói 178 1984 1988 1986 1985 1989 1987 Változó idő, változó emlékezet 1986
