Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1985. október 22. A lakiteleki Antológia-est
1985. október 22. A lakiteleki Antológia-est Az 1985. október 22-én Lakiteleken megrendezett Antológia-est bár újszerű ötlet köré szerveződött, építeni kívánt a korábbi évek hagyományaira. 1979 májusában, szintén Lakiteleken, Lezsák Sándor költő volt a házigazdája annak a rendezvénynek , ahol sor került egy nemzedék, a „fiatal írók” közösségének találkozójára.1 Az 1985-ös est már nem egy nemzedék, inkább egy értékrend – a nemzeti sorskérdések és 1956 emléke iránt egyaránt elkötelezettek – képviselőinek összegyülekezését jelentette, a megszólalók pedig azok a költők lettek, akik verseikkel az addig nyíltan kimondhatatlan, sokakban égő gondolatokat öntötték művészi formába. Az eltelt hat év alatt a kommunista rendszerrel szemben kritikus értelmiség is egyre határozottabban nyilvánult meg: 1985 októberében budapesti magánlakásokon ’56-os megemlékezésekre2 és az Európai Kulturális Fórummal egy időben megtartott ellenzéki ellenfórumra3 is sor került. A rendezvény ötlete Lezsák Sándortól származott: az akkor a lakiteleki Művelődési Ház népművelőjeként dolgozó költő fiatal képzőművészeket (Tábori Aranka, Gyöngyösi Gyöngyi, Gulyás Géza) kért fel versek illuszt rálására. Az ártatlannak látszó, ugyanakkor rendkívül merész ötlet folytán olyan elhallgatott vagy/és a rendszerrel szembenálló – Magyarországon, a Kárpátmedencében vagy akár a nyugati magyar emigrációban élő – szerzők művei jelentek meg képzőművészeti alkotásként, mint Balaskó Jenő, Bari Károly, Buda Ferenc, Cs. Szabó László, Csoóri Sándor, Farkas Árpád, Gömöri György, Határ Győző, Hervay Gizella, Kányádi Sándor, Kibédi Varga Áron, Markó Béla, Márai Sándor, Nagy Gáspár, Saáry Éva, Szőcs Géza, Tollas Tibor, Tűz Tamás vagy Utassy József. 4 E kiállítás köré szerveződött maga az est, amelyen tizennégy költő olvasta fel saját versét. Az est előtti délután Lezsák Sándor lakásán gyüle kezett 85-90 fős baráti kör: az előtanácskozáson – „Ipoly” ügynök jelentése szerint – többek között aláírásokat gyűjtöttek a bős-nagymarosi vízlépcsőről szóló népszavazás kiírásához, de szót ejtettek a kiállítás esetleges későbbi, nagyvárosokban történő megrendezésének lehetőségéről is.5 A 19 órakor kezdődő, csaknem félezer ember előtt megtartott est bevezetőjeként Pap Gábor művészettörténész nyitotta meg az Antológia képzőművészeti kiállítást.6 Lezsák Sándor ezt követően – a forradalom kitörésének évfordulója előtt egy nappal – az „októberi erdőre” ráereszkedő „novemberről” beszélt, majd – még tovább egyértelműsítve a merész képet – Petőfi Európa csendes című versének sorait idézte az elzúgott forradalmakról. A magyarság szétszakítottságára utaló mondatai egyben a honi kultúrpolitika visszásságait is kritizálták: „Különös idő visel bennünket: innen mehet a magyar nyelvű könyv Bécsbe, Párizsba, Clevelandbe, de onnan nem érkezhet; s jöhet a könyv Nagyváradról, Csíkszeredából, de innen oda szabadon nem utazhat.”7 Magnókazettáról elhang zott Illyés Gyula addig Magyarországon nyomtatásban csupán egyszer, 1956. november 2-án közölt Egy mondat a zsarnokságról című legendás, az ’50-es évek közálla potait soha nem látott határozottsággal kritizáló verse, majd Erdélyből Kányádi Sándor „szólt”, szintén hangsza lagról. Ezután sorrendben Zalán Tibor, Tóth Erzsébet, Szervác József, Nagy Gáspár, Baka István, Kovács István, 156 1984 1988 1986 1985 1989 1987 Változó idő, változó emlékezet 1985
