Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1981. október 23. Ez történt? A forradalom 25. évfordulója és a hatalom
1981. október 23. Ez történt? A forradalom 25. évfordulója és a hatalom A forradalom huszonötödik évfordulójára az MSZMP nagy erőket mozgósított annak érdekében, hogy a hivatalos 1956-narratívát megerősítse. Ennek okai részben hazai, részben nemzetközi eseményekben és folyamatokban keresendők. A lengyelországi válság, a tüntetések, sztrájkok nyugtalanítóan hatottak a térség kommunista országainak vezetéseire, és „szinte nagyítót helyeztek”1 az 1956-os magyarországi forradalom eseményei fölé. Kádár János a Központi Bizottság 1981. április 28-i ülésén maga is az aktívabb propagandatevékenységet látta szükségesnek, okként első helyen említve a lengyel eseményeket, amelyekről úgy vélte, hogy az nem csupán lengyel ügy, hanem „a szocialista világ központi problémája, a nemzetközi kommunista mozgalom központi problémája, a világpolitikának egy központi problémája”.2 Aktív volt a nyugati emigráció is, amelynek tevékenységét szintén a hazai és a nemzetközi propaganda fokozásával kívánták ellensúlyozni. Emellett a döntésben szerepet játszott még a hazai ellenzék tevékenysége, amely a Bibó-emlékkönyv kapcsán mutatott aktivitást, illetve az a tény, hogy a társadalom és a párttagság jelentős részének már nem volt közvetlen tapasztalata 1956-ról, így a folytonosság fenntartása érdekében egyébként is szükségessé vált a széleskörű „ismeretterjesztés”. 3 Az MSZMP Politikai Bizottsága 1981. április 28-án tárgyalta a Javaslat a Politikai Bizottságnak a politikai agitáció és propaganda időszerű feladataira című dokumentumot. A Javaslat felhívta a figyelmet arra, hogy a forradalom 25. évfordulója kapcsán megerősödő hazai ellenséges-ellenzéki körök és a nyugati emigráció által elkezdett kampányszerű megemlékezések alááshatják a párt és a rendszer iránti bizalmat. Ennek ellensúlyozására olyan propagandatevékenységet kell folytatni, amely a rendelkezésre álló széles eszköztárat felhasználva hangsúlyozza 1956 ellenforradalmi minősítését és az elmúlt negyedszázad eredményeit. Ez a recept nem volt új, ugyanezt a módszert alkalmazták 1966-ban, a forradalom tizedik évfordulója kapcsán is, 1981-ben viszont a propaganda már huszonöt évre, egy egész korszaknyi időre hivatkozva érvelhetett a rendszer működőképessége mellett. A dokumentum nyomán hozott PB határozat a propagandatevékenység történeti kontextusba ágyazását irányozta elő néhány olyan konkrét dátumhoz kötve, amelyek a hivatalos múltnarratívában könnyű kapcsolódási pontokat jelentettek a belföldi és külföldi propagandamunkában egyaránt. Ezek egyike volt 1956, amellyel kapcsolatban a határozat a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulását, az MSZMP 1956. december 5-i határozatát, a Munkásőrség és a KISZ megalakulását, valamint az MSZMP 1957. június 27– 29-i országos értekezletét látta szükségesnek kiemelni. A határozat kiemelte, hogy a meghatározott célok elérése érdekében aktivizálni kell a könyvkiadás, a tömegtájékoztatás, az oktatás, a tudományok, valamint a kulturális élet intézményeit és szereplőit, a munka koordinálására pedig a Központi Bizottság Agitációs és Propaganda, a 146 1956 1963 1958 1957 1966 1959 Változó idő, változó emlékezet
