Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1972. március 15. Egy „túl későn született nemzedék” ünnepei Március 15-ék a hetvenes évek első felében
A Belügyminisztérium világossá tette, hogy az 1973. március 15-én történteket – ahogy nyilván az előző évek eseménysorát is – „nacionalista tüntetésnek” tekinti.24 A hatalom mellett – az „örök ellenzéki” Krassó György visszaemlékezése szerint – egy ideig így tekintettek rá „egyes értelmiségi körök”, a későbbi „demokratikus ellenzék” keménymagjához tartozók is.25 De többnyire alighanem idegenkedhettek tőle a nemzeti demokratikus hagyományt újjáélesztők is, akik a szellemi építkezést helyezték előtérbe, és általában „túlzott aktivizmusnak” tekintették ezt a fajta cselekvést. Ennek is köszönhető talán, hogy a rendszerváltás idején és után sem lett széleskörben ismert és elismert az egykori március szellemét idéző fiatalok fellépése. 26 Pedig, ahogy Krassó fogalmazott: „Egy nemzedék, amely úgy érezte, hogy túl későn született, mindenről lemaradt, és nincs miben hinnie, kezdte megteremteni saját értékeit, és kezdte megtalálni helyét a nap alatt.” 27 NAGYMIHÁLY ZOLTÁN Szalay Miklós (1949) A Szegedi Egyetem, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem fizika szakára járt. 1970-ben és 1972-ben is részt vett az ifjúság március 15-ei megmozdulásain: első alkalommal figyelmeztetésben részesítették, másodszor azonban – a Batthyány-örökmécsesnél tartott rövid felszólalása miatt – letartóztatták, perbe fogták és 1972 júliusában 1 év 8 hónap börtönbüntetésre ítélték. A büntetését teljes egészében letöltötte, csak 1973 novemberében szabadulhatott. Az ország összes felsőoktatási intézményéről kizárták: segédmunkásként a Műegyetemen, bányagépgyárban, majd háztartási gépszerelőként dolgozott. Mentesítése után 1983-ban jeles eredménnyel diplomázott, de továbbra is műszerészként tevékenykedett. 1984-ben a Beszélő ben közölt nyílt levelében állt ki Andrej Szaharov szovjet atomfizikus mellett. 1986-tól kisiparos. 1995-ben „a demokratikus átalakulásért végzett tevékenységéért” a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje polgári tagozatában részesült. Jegyzetek 1 Március és Október összefüggéseiről többek között lásd: Gyarmati György: Március hatalma, a hatalom márciusa. Fejezetek március 15. ünneplésének történetéből. Budapest, Paginarium, 1998, 159–202. 2 Gyarmati György: Március hatalma, a hatalom márciusa. Fejezetek március 15. ünneplésének történetéből . Budapest, Paginarium, 1998, 166. 3 Palkó László András: Keserédes napjaink. Ünnepek és ünneplési szokások Magyarországon a kádári puha diktatúra időszakában, 1962– 1988. I. Valóság , 2014/10, [48–73.] 50. 4 Palkó László András: Keserédes napjaink. Ünnepek és ünneplési szokások Magyarországon a kádári puha diktatúra időszakában, 1962– 1988. II. Valóság , 2014/11, [10–35.] 10. 5 A Belügyminisztérium jelentése 1970. március 15-én; A Budapesti Rendőrfőkapitányság Politikai Vizsgálati Alosztály határozata a nyomozás megszüntetéséről. In: Kenedi János: Kis állambiztonsági olvasókönyv. Október 23. – március 15. – június 16. a Kádár-korszakban. II. Budapest, Magvető, 1996, 8–9., 19–20. 6 A Budapesti Rendőrfőkapitányság III/1. Alosztály vizsgálati terve „Táncsics” fn. ügyben . (Budapest, 1971. október 13.). In: Kenedi János: Kis állambiztonsági olvasókönyv. Október 23. – március 15. – június 16. a Kádár-korszakban. II. Budapest, Magvető, 1996, 26–27. 7 Idézi: Palkó László András: Keserédes napjaink. Ünnepek és ünneplési szokások Magyarországon a kádári puha diktatúra időszakában, 128 1956 1963 1958 1957 1966 1959 Változó idő, változó emlékezet
