Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1967. „Kik voltak, mit akartak?” – Megjelenik Hollós Ervin könyve
1967. „Kik voltak, mit akartak? ” Megjelenik Hollós Ervin könyve Bő egy évtizeddel az 1956-os forradalom és szabadságharc után jelent meg Hollós Ervin Kik voltak, mit akartak? című könyve, mely közérthető, „ismeretter jesztő” stílusban foglalkozott az „ellenforradalom” eseményeivel, de még inkább szereplőivel, meghatározó vagy sokkal inkább meghatározónak beállított szervezeteivel. E munka indíttatásában, axiómáiban és következtetéseiben a Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottságának eseményeket értékelő 1956. decemberi határozatában kifejtett értelmezési koncepció jelentette a kiindulási alapot. E szerint „Az októberi események előkészítésében és kirobbantásában alapvető tényező volt a Horthy-fasiszta és magyar kapitalista-földesúri ellenforradalom, amelynek jelentős erői működtek illegálisan idehaza [...] A magyar ellenforradalom célja a kapitalista, földesúri rendszer visszaállítása volt”.1 Ezt támasztja alá a könyv Korom Mihály igaz ságügy-miniszter által írt előszava is, mely voltaképpen megismétli a fenti határozat 1956-tal kapcsolatos megállapításait. Záró gondolataiban pedig azt is kifejti, hogy az ő miben látja Hollós munkájának jelentőségét: „Az ellenforradalom sokrétű kérdéseivel, az akkori események igazi bemutatásával, azok marxista-leninista elemzésével még továbbra is foglalkoznunk kell. A most útjára bocsátott könyv is jelentős hozzájárulás a történtek megismertetéséhez, a tárgyalt téma keretei között. Akik elolvassák, merítsenek belőle tanulságokat, mert az elmondottak egyben figyelmeztetnek is. Dolgozzunk úgy, hogy soha többé ne ismétlődhessenek meg az októberi tragikus események.” 2 A volt államvédelmis tiszt, ekkor már egyetemi oktató Hollós Ervin – aki komoly részt vállalat a forradalom utáni megtorlásban – e munkában voltaképpen arra vállalkozott, hogy a fenti tétel igazságát támassza alá, a könyvet lapozgató olvasóban azonban fokozatosan kibontakozik a szerző ennél összetettebb, és ha úgy tetszik, ambíciózusabb célja is: lefejteni az 1956. októberi eseményekről minden olyan értelmezési réteget, ami akár csak halvány pozitív színezetet is mutathat. Mivel a könyv szemléletmódja ennek megfelelően merev, hogy azt ne mondjuk, „koncepciós”, nem túlzás, ha Hollós munkáját a hivatalos propaganda termékeként értelmezzük. A könyv hivatkozásai, felhasznált forrásai is azt erősítik meg az olvasóban, hogy az írás az állampárt és a Kádár-rendszer hivatalos 1956-képének sokszorosított nyomata. A szerző ahol megnevezi forrásait, ott többségében a forradalom utáni megtorlás pereinek, illetve az 1945-1956 között a jobboldali, vagy akár csak nem kommunista személyek elleni eljárások dokumentumaira támaszkodik. Bizonyos fejezetekben előfordulnak Nagy Imre egyes írásaira, valamint a nyugati emigráció lapjaira, kiadványaira, igen ritkán idegen nyelvű, döntően amerikai munkákra történő hivatkozások, azonban ezen sporadikus forráshasználatok is szemmel láthatóan szelektívek, koncepciózusak. Még inkább problematikusak a könyv azon állításai, melyek mögött nem találunk forrásmegjelölést, holott a kijelentés súlya igencsak indokolttá tenné azt. 3 Ahogy korábban említettük, a munka elsődlegesen az „ellenforradalom” résztvevőire, nem pedig eseményeire 111 1971 1967 1981 1972 1969 1983 1967