Házi Balázs et al. (szerk.): Változó idő, változó emlékezet. 1956 értékelésének átalakulása (Budapest, 2021)
1963. március 21. Az 1963-as amnesztia
megtorlások amnesztiával való lezárása. Ezt segítette az is, hogy 1963 februárjában 97,2%-os részvétellel lezajlottak az országos általános választások is, ami 98,9%-ban a Hazafias Népfront győzelmét hozta. A külpolitikai nyomás megszűnése mellett a rendszer belföldön is megerősödött, így Kádár eredeti szándéka szerint a rendszer erejéből hirdethetett közkegyelmet. A rendelet szövegét végül Fehér Lajos miniszterel nök-helyettes készítette el 1963. január 29-ére, s így került a február 5-ei PB ülés elé. Ezt követően március 8-án a Központi Bizottság, a Központi Revíziós Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság együttes ülésén is megtárgyalták. Kádár ekkor úgy értékelte, hogy az amnesztia „erősíti a Magyar Népköztársaságot, a szocializmus bázisát idebenn az országban és nemzetközileg is. Azt mindenki tudja, hogy ezt csak erős rendszer és a saját akaratából határozhatja el. Azt hiszem, eléggé meggyőztük már ellenségeinket és ellenfeleinket, hogy nyomás hatására nem engedtünk ki még egy nyúlfiókát sem a börtönből, nemhogy ellenforradalmi bűnözőt.” 16 A végleges változat elkészülte után az amnesztiát az Országgyűlés 1963. március 21-ei ülésén elmondott beszédében jelentette be Kádár János: „Hazánkban a szocialista törvényességet minden tekintetben és teljesen helyreállítottuk. Ma rendszerünk ellen büntetlenül senki sem léphet fel. [...] Ugyanekkor emberiességtől áthatva meg tud bocsátani azoknak, akik a rendszer vagy a közrend ellen vétettek; és lehetőséget kíván adni számukra, hogy becsületes munkával a társadalomba újra beilleszkedjenek.”17 Az 1963. évi 4. számú törvényerejű rendelet alapján közkegyelemben részesültek, akik 1956 előtt és után államellenes vagy háborús bűntettet követtek el, és büntetésük kétharmadát már letöltötték, akik visszaéltek hatalmukkal vagy akik engedély nélkül emigráltak. A büntetés időtartamára való tekintet nélkül engedték el a fiatalkorúakat, a terhes és a tíz év alatti gyereket nevelő anyákat, az 50 év feletti nőket és a 60 feletti férfiakat, valamint a gyógyíthatatlan betegeket. A köztörvényes bűncselekményeket elkövetők közül az 1 év alatti ítéletet elengedték, a 2 év alattit felére csökkentették, a 6 év alattit harmadolták. Továbbá a javító-nevelő munkát és a pénzbüntetést is eltörölték. 18 Ekkor sem kaptak azonban kegyelmet, akiket hazaárulás, hűtlenség, kémkedés, gyilkosság, rablás, gyújtogatás, robbantás miatt ítéltek el, illetve a visszaesők sem. A büntetett előélethez fűződő hátrányok alól viszont minden 1945 előtt elítélt mentesült, illetve azok a köztörvényesek is, akiket 1957. május 1-je előtt 5 év alatti büntetésre ítéltek, valamint akiket 1957. május 1-je után 2 év alatti büntetésre ítéltek. 19 A börtönökben 1963. január 12-én a hivatalos adatok szerint 13.072 elítélt volt, közülük 10.764 volt köztörvényes, 2.308 pedig politikai, akikből 1.057 fő számított ’56-osnak. A közkegyelem során április 4-éig összesen 3.558-an szabadulhattak, valamint elengedtek 2.860 büntető munkára kötelezett embert is.20 1965-ös adatok szerint viszont ennél többen, 4.123-an szabadultak a börtönökből, 4.629-en pedig a javító-nevelő munka alól.21 Emellett az amnesztiának köszönhetően 9779 fő esetében megszüntették a bírósági eljárást, a szabálysértések, pénzbüntetések elengedése pedig további több mint 80 ezer embert érintett. 22 Hazamehetett többek között Kopácsi Sándor, Bibó István, Zólomy László, Marián István, Rácz Sándor, Bali Sándor, Nagy Elek, Ádám György, Obersovszky Gyula és Fekete Sándor. Az amnesztiarendelet kezdeti pontatlan értelmezéséből azonban 15 ember23 esetében olyan lehetetlen helyzet is adódott, hogy néhány nappal 103 1971 1967 1981 1972 1969 1983
