Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"Egy erkölcsi és nemzeti alternatíva" Népi történetek - Fricz Tamás: Népi-urbánus ellentét ma
A történelem útján vezérkarához, az úgynevezett „kemény maghoz” kötődő népi-urbánus ellentét megmarad az értelmiségi elitcsoportok szintjén. Ám azzal, hogy a két párt került meghatározó pozíciókba az első szabad választások után, kiderült, hogy az ellentét politikai síkra emelkedik. Ám utána még arra lehetett gondolni, hogy a vita csak a politikai mezőben érvényes konfliktus, ugyanakkor a társadalom, az állampolgárok ebből mit sem értenek, s a civil társadalom fokozatos öntudatra ébredésével, önszerveződésével párhuzamosan mintegy háttérbe szorul ez a megosztottság, hogy átadja a helyét pragmatikus, az emberek mindennapi gazdasági és szociális viszonyaihoz közelebb álló törésvonalaknak. így többek között a hagyományos bal-jobb ellentétnek, vagy a klasszikus szociáldemokrata-konzervatív, szociáldemokrata-liberális konfliktusnak, amelyek Európában jól ismertek, s jól ismertek azok az intézményi mechanizmusok is - szakszervezetek, kamarák, tulajdonosi szervezetek, érdekegyeztető mechanizmusok stb. -, amelyek által e törésvonalak jól kezelhetőek. Azonban nem az történt, ami klasszikusan a nyugat-európai demokráciák kialakulásának időszakában - a XIX. század végén-XX. század elején -, amelynek során a polgári és civil társadalom valóságos megosztottságai, törésvonalai alakították ki a politikai megosztottságot, a párttagoltságot és a közéletet, hanem sajátos módon a politikai megosztottság hatolt be a társadalomba. Tegyük persze hozzá, régi hagyomány ez Magyarországon, ami egyben választóvonal a Nyugattól: nem a társadalom formálja a politikát és az államot, hanem az állam és a politika a társadalmat. (A nyugat-európai, illetve a közép- és a kelet-európai régiók eltéréseiről utalnék Szűcs Jenő és Bibó István klasszikus munkáira.) Mindez persze diktatórikus vagy pártállami viszonyok - lásd legutóbb a Kádár-rendszert - között megmagyarázható és érthető, ám demokráciában kifejezetten hátrányos az állam és a politika uralma a társadalom felett. A demokrácia ugyanis arra épül, hogy a mindenkori állam és politika folyamatos és intézményes civil társadalmi kontroll alatt működik, ebben a tekintetben, ha úgy tetszik, a civil szféra a negyedik hatalmi ág. Ha ez nincs meg, akkor a politika formálói, ha tetszik a politikai elit lényegében szabad kezet kap ahhoz, hogy hogyan alakítsa ki belső viszonyait, s milyen üzeneteket juttasson el a polgárok felé. Elmondható tehát, hogy elszálltak azok a kezdeti remények, melyek abból indultak ki, hogy a népi-urbánus vita lassacskán átalakul, s átadja a helyét a konzervatív-liberális szembenállásnak, igazodva az európai 94
