Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"A sereglés centrumában" Történetek Bíró Zoltánról - Dippold Pál: Bíró Zoltán nagyon tud repülni
„A sereglés centrumában” A hegy szelleme8 A Csobánc oldalában egy keskeny, murvával javítgatott út vezetett fel hegytetőre. Ha szembe jött egy másik kocsi, vissza kellett tolatni a legközelebbi útelágazásig, vagy keresni egy öblösebb kapubejárót. Kapu ugyan sehol sem volt, de a karókra akasztott drót jelezte, hogy a területnek gazdája van. A présház, ahol Éva nyaranta tanyázott, a hegy meredek részére épült, a magasra törő bazaltoszlopok alá éppen odafért a szőlőjük, kertjük. Felettük már csak erdővel borított sziklák voltak a 370 méternél magasabb tetőig. Évát negyven éve ismertem, mérnök férjét, aki az egyetemen is tanított, huszonöt esztendeje, így a régi barátaink közé tartoztak. Éva tősgyökeres pesti lány volt, színházaknál dolgozott, később az egyik művészeti relikviákat bemutató múzeum igazgatója lett. Onnan ment nyugdíjba. A Csobánc oldalában vettek egy rozoga présházat, s több éves munkával lakhatóvá és barátságossá tették. Miért vesz egy pesti nő az elhagyott hegyoldalban házat? Ki tudja? Az emberi lélek kiismerhetetlen. Éva már kint állt a présház előtt, integetett, majd bevezényelt a harmadik szomszéd tágasabb bejárója elé.- Miklós még nem érkezett meg, úgy látszik, megint elromlott az autója, vagy valahol karambol volt és elterelték a forgalmat - mondta, aztán a keskeny tornácon vesszőből font, kényelmes székeket húzott egy talpára állított öreg hordó mellé. - Ez az asztalunk, körül lehet ülni, Miklós itt szeret borozgatni. Hoz majd fentről húst, tüzet rakunk a kertben és pecsenyét sütünk. De ha a pörköltet jobban szeretitek, az is megfő itt a bográcsban. Addig is adok nektek füstölt szalonnát, kolbászt és újhagymát. Az előbb pucoltam meg, itt termett a szőlőrendek végében - mondta Éva, és bement a házba. A tornác előtt kétméternyi gyepes terület volt, közvetlenül a szélén kezdődött a keskeny út. Az úton túl, egy meredek partoldal után, gazos szőlők terültek el erdőfoltokkal, bozótos, keskeny völgyekkel megszakítva. Körben dombok, két alacsonyabb hegy között a Balaton kéklett. Száz évvel ezelőtt is ilyen lehetett ez a táj, megnyugtató és varázslatos. Feleségemet a látvány elbűvölte. A sok zöld, a végtelenség érzése ránk is szokatlanul hatott.- Hallod a csendet? - kérdezte. Néma nyugalom ült a tájon, csak néhány ragadozó madár körözött a mélység fölött. 8 Bertha Bulcsu: A hegy szelleme. Lyukasóra, 1997/2,2-4. 51
