Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"A sereglés centrumában" Történetek Bíró Zoltánról - Domonkos László: Elnök
„A sereglés centrumában” Domonkos László Elnök Buda Ferenc, Bíró Zoltán, Pozsgay Imre és Kosa Ferenc az első lakiteleki találkozón (1987. szeptember 27.)6 1988, kora tavasz. A Népligetnél mindenfelől árad a tömeg, egyetlen irányba. Fuldokláshoz hasonló állapot, el-elakadó lélegzet. Tisztes távolban, túl a színházépületen, fel-le sétálgató civilek, kutyákkal, feltűnően sokan. Itt is, ott is mutogatják egymásnak őket a mellettünk elhaladók. Odabenn regisztráció, név szerint, a megnézett meghívólevelek alapján. Ünnepélyes és valamilyen fura határozottság-féle az arcokon. És valami sohasem látott, sohasem észrevett szépség, fenség, mintha minden itt lévő hosszasan és ünnepélyesen szépítkezett-készült volna előzőleg. Behúzódunk egy sorba a nézőtéren, bávatag, tétova vidékiek. Félig önkívületben nézelődök a forgatagban, odalenn a színpadon hosszú elnöki asztal, egyetlen mikrofon. És ott ülnek, sorban, egymás mellett... Istenem! A mieink. A vezérkar. Egymás mellett Csoóri Sándor, Csurka István, Czine Mihály, Fekete Gyula és Für Lajos. És beszélnek, sorra szólalnak föl, egymás után. Mint amikor a forradalmi hadsereg ütegei tűzparancsot kapnak. Sivítva, mennydörgéses robajjal követik egymást a becsapódások, igen, végre-valahára megindult az ellentámadás, föleszméltünk és csapataink - igen, csapataink! - végre harcban állnak. Bódult harangzúgás belül, szűnni nem akaró remegés a gyomorban, Istenem, Uram, Marathónnál csakugyan győzött a reménytelenség? Időről időre szivárványszínű ködök takarják el a fényárban úszó színpadot, zsebkendőt elővenni, pláne szipogni szégyellek. Nem nézek semerre, csak mereven előre. Fotósok, filmesek özöne sürgölődik lenn, olykor egyik-másik szembefordul velünk és hosszasan fényképezi-filmezi a közönséget, bennünket. Egy 6 Forrás: RETÖRKI Archívum. 45
