Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"Ennyi. 75 esztendő" Utószó - Lezsák Sándor: A szatmári szilvapálinka, a csónakos emberek és Bíró Zoltán saját útja
„Ennyi. 75 esztendő.” Lezsák Sándor A szatmári szilvapálinka, a csónakos emberek és Bíró Zoltán saját útja Agócs Sándorral fogadtam - egy üveg szatmári szilvapálinka a tét hogy Bíró Zoltán születésnapi kötetében az előttem sorjázó írásokat az ünnepelt nem fogja végigolvasni. Amikor átadjuk, akkor zavartan megköszöni, talán udvariasan bele is néz, otthon pedig leteszi a kis kerek asztalkára, teszvesz az íróasztalnál, messziről nézegeti a vastag kötetet, nézegeti, nézegeti, aztán rágyújt, leül, kézbe veszi ezt a könyvet, belepörget, itt-ott szeme megakad egy-egy bekezdésen, homlokán a ráncok gyúródnék, elsimulnak, lüktet a halántéka, száját összeszorítja, a könyvet végül olvasás nélkül becsukja, leteszi, megkapaszkodik a cigarettában, s talán azt mondja, gondolja: „Enynyi. 75 esztendő. Mit ünnepeljek? Azt, hogy eltelt?...” Bíró Zoltán soha nem engedte magát ünnepeltetni. Elhárított minden elismerő mondatot, mert eszményei és a valóság között a távolság vagy nagy, vagy még nagyobb volt. Életútja során nem kockázatokat vállalt, hanem egyszerűen nem tudott másképpen élni. A pesterzsébeti gimnáziumban például Pálóczi Horváth Andrással, kitűnő régészünkkel 1957-ben, a forradalom évfordulóján tiltakozó demonstrációt szerveztek, s csak a ’45- ös kommunista párttag osztályfőnökének köszönhető, hogy tanulmányaikat mindketten folytathatták. A későbbiekben is megtalálta a módját annak, hogy kimondott véleménye és lelkiismerete összhangban legyen. Ez történt 1968-ban is, amikor Bíró Zoltán nyilvánosan tiltakozott a csehszlovákiai katonai bevonulás ellen. Gondolkodását gyakorlatias valóságismerete, sokrétű népművelői, tanári munkája, irodalmi élményvilága határozza meg. Ady, Kölcsey, Bethlen Gábor, Móricz Zsigmond és a népi mozgalom írói, az elszakított nemzetrészek irodalma, művészete adott számára bőséges szellemi útravalót a nemzeti ügyek szolgálatához. Jómagam 1978 tavaszán beszéltem először Bíró Zoltánnal, aki akkor a Kulturális Minisztérium főosztályvezetője volt. A Fiatal írók Találkozójának megszervezésében kértem a segítségét. Hogy az irodalmi köztudatban ki volt már akkor Bíró Zoltán, azt abból mérhettem le, hogy amikor Buda Ferencet 299
