Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"A ma realitása" Történetek napjainkból - Kahler Frigyes: "Szólalj, szólalj virrasztó!"
mint a hódoltsági végeken azok a katonák, akik éjszakánként őrizték a várak bástyáit, az árkokat és kapukat, akár csillagos volt az éjszaka, akár koromsötét, akár békés volt a vidék, akár ostromdúlt, s az őrjáratok felkiáltottak a virrasztóknak: „Szólalj, szólalj virrasztó". Mert elszunnyadni egy pillanatra sem lehetett, sem akkor, sem most. Az elszunnyadás az élet végét jelentheti, akkor is, most is. „A ma realitása” III.„A haza minden előtt...” A háborút - amelyben az iszlám hadicélja Európa elfoglalása, iszlamizálása és kalifátussá alakítása - könnyű elveszíteni, és nehéz megnyerni. A vesztéshez elég követni a neoliberális bölcsek önfeladó, mindenkit „befogadó” tanácsait, és rövid időn belül a müezzin szólít imára a kölni dóm és a Notre Dame tornyából, vagy a falakon túli Szent Pál-bazilika újonnan épített minaretjéről. Az európai jogok - akár nemzeti, akár uniós - felejthetőek, hiszen a saría felülírja valamennyit. Felülír mindent és mindenkit. Ady a Nagy Háború győzteseinek - élete utolsó szakaszában - még megírhatta: „Ne tapossatok rajta nagyon, Ne tiporjatok rajta nagyon, Vér-vesztes, szegény szép szívünkön Ki, íme, száguldani akar." Ne legyen kétsége a hívogatóknak sem, az iszlámban minden a vallás alá rendelt. Itt nincs integráció, az európai szokások átvétele, az apa megöli Európában is a lányát, ha eltér a vallás által kijelölt rendtől! Volt már rá példa a közelmúltban. Az iszlamizáció mindennek a végét jelenti, amire Európa most olyan büszke, sajnos nem csak a vadhajtásoknak, szélsőségeknek, hanem a valódi értékeknek is, amelyek Európát évezredeken át megtartották, formálták és élhetővé tették. Vajon mit szólnak - az oly hangos - liberális körök, ha néhány „szabadelvű” hölgy eljátssza ugyanazt a mutatványt egy mecsetben, amit Oroszországban, egy keresztény templomban? Vagy megkísérelnek „meleg büszkeség”-felvonulást” tartani? Nos, a következményeket akkor semmi áron sem kívánnám, noha nem értek egyet egyik „rendezvénnyel” sem. 293