Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)

"A ma realitása" Történetek napjainkból - Kahler Frigyes: "Szólalj, szólalj virrasztó!"

polgárainak. S árulja még a párizsi mészárlás és az orosz gép felrobbantása után is, mintha mi sem történt volna.

Közben olyan liberális balgaságokban tetszeleg, mint a „humánus” büntetőjog, amely csak a bűnösöket védi (tömeggyilkos csak 21 évet kaphat luxusbörtönben, s a tényleges életfogytiglan „megalázó büntetés”, hiszen „csak” előre kiterveltem nyereségvágyból, különösen kegyetlen módon, vagy több emberen elkövetett gyilkosságért szabták ki.) S - az emberi jogok nagyobb dicsőségére - az európai nagyvárosokban kialakulhattak a párhuzamos társadalmak, s egész negyedekben rendezkedhettek be az ISIS telepítette terroristák.

Micsoda természettől elrugaszkodott gondolkodás az, ahol nem az élet a legfontosabb - a csecsemőmentő inkubátorok -, hanem a csecsemő joga, hogy ismerhesse szüleit (akik eldobták, s nagyon valószínű, hogy meg is ölik, ha „anonim” nem szabadulhatnak tőle!). S sorolhatnám a hasonló elmekórtani eseteket.

Egy földrész, ahol a kettős mérce természetes, az erkölcs relatív, a PC-beszéd felülírja az igazságot, a profitéhség meg mindent, aligha számíthat jobb pozícióra. Az egykor szabad nemzetek Európájából mára ideális préda lett.

S valljuk be, ki hagyna ki egy ilyen történelmi pillanatot! Fegyverek nélkül - csupán milliós tömegek útba indításával meg lehet hódítani csaknem az egész kontinenst. Illene észrevenni: ez nem migráció, ez hadjárat! Még akkor is így van ez, ha a beözönlők 10-15 százaléka valóban védelemre szoruló szerencsétlen sorsú menekült. (Ne firtassuk most, kinek az érdekében dúlnak a háborúk, amelyek elől menekülnek.) S a többi? Az útba indítottakkal pedig jön az ISIS-hadsereg. Párizs után ez aligha vitatható. Mégis Európa választott vezetői szajkózzák a régi lemezt. Integráljuk őket, megtanulnak németül, és jó gyári munkások lesznek, pótolják az önző politikánk miatt meg nem született „őslakosokat”. Mintha bizony ez a „program” valahol már sikerült volna, mintha a francia, német, belga és svéd nagyvárosokban nem párhuzamos társadalmak léteznének és erősödnének, amíg csak nem látják elérkezettnek az időt a hatalom megragadására.

Európa vezető politikusai nem tanultak a történelemből. Többségük tényleg elhiszi - ez kiderül az EU alkotmányának szánt iratból is -, hogy a „modem” Európa története az 1789-es francia forradalomtól érdekes csupán?

Talán, ha jobban megismernénk - s komolyan vennék -, mi is történt Rómával a III-V. században, bizony nem volna haszontalan dolog. (Bár

____________________________________________________„A ma realitása’1

291