Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"A ma realitása" Történetek napjainkból - Halmy Kund: A magyar biztonságpolitika mozgástere az ezredforduló táján
A történelem útján helyzetük, viszonyuk jelenlegi hazájukhoz és az anyaországhoz meghatározó jelentőséggel bír - ki lehet jelenteni - az egész közép-európai térség biztonságára nézve, nem pusztán magyarságuk, hanem ellentmondásos kisebbségi helyzetük miatt. Elég rövidtávon a délszláv konfliktus egész Európát megrázó tűzfészkére gondolni, mely nem volt más, mint nyílt etnikai-vallási és gazdasági érdekellentétek miatt kirobbanó összeütközés. Biztonságtechnikai problémák sorát kellett a szakembereknek újragondolni, a megelőzés, a problémakezelés és egyéb döntésmechanizmusok terén. Magyarország a kommunista-szocialista negyven évet leszámítva mindig kiemelten igyekezett figyelni elszakadt népességére. Kutatások sorának kell vizsgálnia azt, miért nem így volt a vörös érában, különösen a Kádár-rendszerben. Éppen abban az időben, mikor sok hasonló helyzetben lévő ország kifejezetten nacionalista kommunizmust épített. Ceausescu poszt-sztálinista Romániáján kívül Csehszlovákia (németekkel, magyarokkal szemben), Jugoszlávia (a maga szerb dominanciájával), sőt a Szovjetunió is elképesztő kisebbségi politikájával mind hasonló utat járt. Elképzelhető, hogy a kisebbségi magyarok máig számos tekintetben megoldatlan helyzete ma nem csak, vagy javarészt már nem a trianoni határmódosítás áldatlan hatásaiból következik, hanem Magyarország évtizedes szervilis (igazodó, megengedő, szemet hunyó, illetve cserbenhagyó) magatartása miatt súlyosbodott. Ez a folyamat oda vezetett, hogy Szlovákiában, Romániában 1990 után is folyamatosan nyelvhasználati, tanügyi problémák vannak, a települések kisebbségi nyelveken történő elnevezései is problémát jelentenek - mint ahogy kulturális intézmények magyar feliratai, magyarlakta városokban sokszor abszurd módon hiányoznak. A gondokat napestig lehet sorolni. Történt mindez úgy, hogy a volt kisantant államok már a trianoni békeszerződést követően is írásban vállalták a kisebségi jogok korszerű garantálását, csakúgy, mint a kilencvenes évek alapszerződéseiben. Ezzel párhuzamosan a hiányzó anyaországi érdekképviselet 1990 után megerősödött, határozottabbá vált. A magyar kisebbség közösségi és személyi biztonsága, kultúrájának és egyéb érdekeinek védelme elengedhetetlen tárgyalási alappá vált, vagy kellett volna válnia a demokratikus magyar kormányok számára. Az Unió országait példaként citálva nem nehéz jól szabályozott együttélést biztosító nemzetiségi területeket találni. A dél-tiroli osztrákok - igen hosszú küzdelem után - széles körben kitágított jogokat élveznek származásuk, kultúrájuk, különbözőségük megőrzésére. A finnországi svédek élete 278
