Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"A ma realitása" Történetek napjainkból - Orosz Tímea: Rendszerváltás-kutatás
„A ma realitása” rendszert és az 1989/90 környéki időszakot illeti, ez máig sem változott. A mi dolgunk az, hogy rendet tegyünk a fejekben. Legalábbis azokban, amelyek rendet akarnak és készek elolvasni a korszakkal kapcsolatos elemzéseket. Fontos, hogy ne csak tudományos munkákat írjunk, hanem olyan történelemkönyveket, amelyeket az átlagos műveltségű magyar állampolgár is a kezébe tud venni, és el tud olvasni. Olyan nyelven kell írnunk, ami nincsen tele szakterminológiákkal, mert az elijesztheti az olvasót. Ez legalábbis az olyan témák esetén igaz kell legyen, amelyek közérdeklődésre tartanak számot. Születtek persze olyan, mondjuk jogi szakkönyvek, amelyek természetesen nem nélkülözhetik a szakmai jellegű hangvételt. A második világháború utáni 45 évben emberi életek, egzisztenciák, karrierek épültek egy hamis ideológiára, egy látszatrendszerre. A kommunista rendszer bukása tehát nagyon sok ember lába alól húzta ki a talajt, egzisztenciális, erkölcsi és ideológiai értelemben is. Hiszen nem mindenki csupán a karrierlehetőséget látta a párttagságban, sokan hittek szívvel-lélekkel abban, amit magyar szocializmusnak vagy Kádár-rendszernek hívtak. Emberek százezrei kaptak jobb életlehetőséget, megélhetést, érthető volt, hogy sokan váltak a rendszer őszinte híveivé. Sokan képesek voltak igen gyorsan elfelejteni, hogy milyen áron született meg az a berendezkedés, amitől úgy vélték, hogy nagyon sokat kaptak. Hittek abban, hogy politikai egyenlőség született, és a falusi nyomorból az összkomfortos lakótelepi lakásba átköltözni minden bizonnyal valóban óriási változást jelentett az emberek életminőségében. Az, hogy ez milyen áron született, és milyen ára volt hosszú távon a rendszer fenntartásának, arról fogalmuk sem volt, és a rendszer bukása után már nem is érdekelte őket. Saját személyes tapasztalataimból tudom, milyen trauma volt sokaknak, különösen az idősebbeknek a rendszerváltoztatás. Akiknek az egész élete az előző rendszerben telt. A régi rezsimtől kapták a nyugdíjas állásukat, a lakást, az ingyenes közoktatást és egészségügyi ellátást. Ezeknek az embereknek sosem fogja tudni megmagyarázni senki, hogy mindez miért finanszírozhatatlan, hiszen ők szentül hittek abban, hogy mindez jár nekik, és nem kívánnak nyomorogni a nyugdíjas éveik alatt. És minden bizonnyal nekik is megvan a maguk igaza. A családomban is voltak/vannak a régi rezsimben bízó emberek, akik rettenetes lelki válsággal élték meg a rendszer megváltoztatását, Kádár János halálát, és óriási előítélettel néztek a formálódó demokratikus rendszerre és Antall József kormányára. Meg sem próbálták megismerni az újat. Sokaknak, 267
