Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"Volt egy időszak…" Történetek a rendszerváltás korszakából - Kukorelli István: Szárszó '96 - Budapesten
„Volt egy időszak.. Nem szerencsés az sem, hogy sokan lépnek vissza a politizálástól, a közélettől, mondván: a hatalom eleve immorális. Bibó István figyelmeztet arra, hogy: „a közügyek elhanyagoltsága, vagy méltatlan emberek kezébe kerülése egyedül a tisztességes emberek kezdeményezésének hiánya és közéleti bátortalansága miatt történhetik". A politika, a közélet társadalmi-erkölcsi megítélésének két véglete van: az egyik az említett, mindent elítélő, kívülállásra késztető moralizálás, a másik a politikai cinizmus. A cinikusok szerint hagyjunk fel a közélet erkölcsi megítélésével, a hatalom más törvényszerűségek szerint működik. A moralizálás és a cinizmus egyaránt a demokratikus közélet akadályozója, bénítója. Társadalmi méretű kialakulásuk magyarázata leginkább az, hogy az emberek nem ismerik a politikai döntések valós összetevőit, abban intézményesen nem vesznek-vehetnek részt, számukra csak a moralizáló meg- és elítélés élménye adatik meg. Nemcsak a polgár bizalmatlan és távolságtartó, másik oldalról a politikai elit is láthatóan fél a részvételi demokráciától, nem siet intézményesíteni a plebejus demokráciát, sőt - a parlamentarizmus törvényszerűségeire hivatkozva - szívesen visszafejlesztené azt. A mindenkori politikai elit - s itt nincs különbség kormánypárt és ellenzék között - hajlamos arra, hogy társadalmi elfogadottságát a választás napjára szűkítse le. Vajon ma is az elit hatalmi helyzete korlátozza a nemzetben való gondolkodását? Az említett félelem nyilvánul meg az alkotmányos átmenet népszavazási gyakorlatában. A népszavazások elrendelésére jogosult Országgyűlés rendre elsüllyesztette a népszavazási és népi kezdeményezéseket, jó néhányszor túltette magát a hatályos törvények normáin is. A visszafejlesztési hajlam nyilvánul meg a legújabb alkotmányozási elképzelésekben: a közzétett, hányatott sorsú hatpárti alkotmánykoncepció érzéketlen a részvételi demokrácia iránt. A koncepció szerint népszavazás lényegében csak akkor lesz, ha a politikai elit rászánja magát, és mintegy felülről megkérdezi a jámbor népet. Ez a megoldás ellehetetlenít egy rendkívül fontos hatalomgyakorlási intézményt, amelynek nem ez a helye az alkotmányos rendszerben. A hatalomgyakorlás egyetlen formája sem helyezhető a másik fölé, azokat csakis egyensúlyban lenne szabad szabályozni - figyelve a részvételi demokrácia fejlődésének irányaira, az adott nép történelmi kultúrájára. A magyar politikai kultúrában intézményesen lépni kellene a részvételi demokrácia felé, áthidalva a szakadékot, a rossz történelmi örökséget az elit és a civil társadalom 257
