Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
"A sereglés centrumában" Történetek Bíró Zoltánról - Bakos István: Adalékok Bíró Zoltán 75. születésnapi köszöntéséhez
„A sereglés centrumában” Mihály, Király István, Kiss Jenő és Vekerdi László külön is találkozgatott velünk, s körükben személyesen is megismerkedtünk a magyar szellemi élet kiválóságaival: Illyés Gyulával, Veres Péterrel, Nagy Lászlóval, Csoóri Sándorral, Kiss Ferenccel, Für Lajossal, Kosa Ferenccel, Sára Sándorral, Ilia Mihállyal és másokkal. Amikor 1966-ban Zoltán megnősült, felesége, Rozi pártfogó támogatásával - Alma Materem, az Eötvös Kollégium mellett - a második fővárosi otthonomra találtam náluk, ahol minden törekvésemet, örömömet megoszthattam, ahová minden bajommal bizton fordulhattam, barátainkkal együtt is. Az 1956-os forradalom és szabadságharc résztvevőiként olykor fölelevenítették számunkra a hivatalos fórumok által elhallgatott, meghamisított, vagy általunk csak rádiós emlékként őrzött hősi harcokat. 1956-ban átélt tapasztalata hozzájárult, hogy 1968 nyarán az egyetemi pártgyűlésen Zoltán - a várható retorziók ellenére - néhányad magával nyilvánosan tiltakozott a csehszlovákiai bevonulás miatt. 1972 nyarán Erdélyt egy nagy körúton feleségeinkkel, Rozival és Edittel együtt fedeztük fel. Kiss Gy. Csaba és Kovács István közvetítésével a magunk módján csatlakoztunk a lengyel Szolidaritáshoz is. Az egyetem után négy évig előadóként a Művelődési Minisztérium Király Tibor jogászprofesszor vezette Felsőoktatáspolitikai Főosztályán dolgozott, majd a Kulturális Minisztériumban megbízták a Közművelődési Főosztály vezetésével, ahol időtálló munkát végzett: széles körű társadalmi közreműködéssel előkészítette az első magyar közművelődési törvényt. Miniszterével, Pozsgay Imrével és az írók jórészével kialakított emberi kapcsolata is hozzájárult ahhoz, hogy 1980-ban a politikailag talán legérzékenyebb területre, az Irodalmi- és Sajtó Főosztály élére kinevezzék. E posztján, több mint egy évig, a pártközpont korifeusaival - Aczél Györggyel, Knopp Andrással és Tóth Dezsővel - szemben derekasan küzdött az irodalom és a sajtó szabadabb létéért. Nem tűrték! Leváltását Pozsgaynak kellett végrehajtani, aki megbízott igazgatóként a Petőfi Irodalmi Múzeumba helyezte, ahonnan később az Országos Széchényi Könyvtárba száműzték, főmunkatársként. Mindez azonban nagyrészt következménye volt annak a kapcsolatnak és közéleti aktivitásnak, amelyet barátaival: Lezsák Sándorral, Kiss Gy. Csabával, Nagy Gáspárral, Für Lajossal, Csoóri Sándorral, Csengey Dénessel, Csurka Istvánnal, Kiss Ferenccel, Bihari Mihállyal, Gombár Csabával, Joó Rudolffal, Szövényi Zsolttal, Villangó Istvánnal, Zelnik Józseffel, velem és másokkal együtt folytatott a társadalmi-gazdasági reformokért és a határon KÉZIKÖNYVTÁR 17
