Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
Visszapillantás egy átmenetre. Gondolatok a rendszerváltásról - Riba András László: Szépba-szőtt hitek
Visszapillantás egy átmenetre általában inkább rögös útjára. Haladtak ezen az úton és tették, amit tenniük kellett, vagy, amiről úgy gondolták, hogy tenniük kell. Vagy sem. Cselekedtek, vagy nem cselekedtek meggyőződésük, talán olykor hitük szerint. A történésznek szükségszerűen minősítenie kell eseményeket és személyiségeket is. A módszeres kutatómunka és az elemzés puszta elvégzése után azonban sokszor úgy kerül az egyenlőségjel a művelet végére, hogy ez esetben a számokat helyettesítő gondolatok csak egy megközelítőleg helyes értéket adnak, s kerekíteni kell. A nemzedék, aminek tagjaként most ezeket a gondolatokat megfogalmazom, abban különbözik a nálunk korábban születettektől, hogy mi a rendszer kimúlásának idején léptünk az útra, és indultunk el. Mi különbözünk az idősebbektől abban, hogy nem éltünk egyik korábbi rendszerben sem, nem tapasztaltuk életünkön keresztül azokat. Ha mi hátratekintünk, számunkra nem valóságos emlékek rajzolják meg egymás mögötti korszakok rendszereinek a képét, számunkra a megszerzett és elsajátított tudás eredményezi a múlt virtualitását, a vonalakat, a színeket és az árnyékokat. Kutatóként a korábbi rendszerek általi érintetlenség személyes élménye lehetőség arra, hogy egy történelmi léptékűnek nem nevezhető távolságból, 25-30 év elteltével, hiteles szakmaisággal foglalkozzunk a 20. századi magyar történelem utolsó éveivel, egy rendszer kimúlásával és egy új születésével, amelyekben azonban egy valami közös volt, a társadalom. Ezt a társadalmat hosszú évtizedekig mérnöki igényességgel próbálták formálni, nevelni, átnevelni, manipulálni, strukturálni. Tiltva és tagadva a társadalmi önmozgások, mozdulatok létjogosultságát és jogosságát. Egy markáns példa erre 1956. A Kádár-rendszerben társadalmunk elgémberedett, hozzászokott a rendre parancsolt állapotához, válságba került. Ennek a ténynek a tudatosítására rendszerkritikus politikai szerepet, a kritika megfogalmazását és kimondását kellett vállalni. E tettek jelentőségéről a rendszerváltás nevezetesebb eseményeinek túlhangsúlyozása miatt kevés szó esik, vagy ha esik, akkor nem a megfelelő kontextusba ágyazva. A Magyar Demokrata Fórum létrejötte abból a gondolatból, illetve felismerésből fakadt, hogy a magyar társadalom válságban van. Amikor Lakiteleken először összejöttek, volt egy metafora, amit Csurka István mondott ki: antikatasztrófa-politikára van szükség. A lakiteleki megalakulásnak, összejövetelnek az egyik alapgondolata az volt, hogy teremtsenek olyan helyzetet, amelyben létrejön egy tényleges párbeszéd a hatalom és a társadalom között. „Ennyi volt az egész, ez volt a lényege a dolognak” - ahogy ezt Bíró Zoltán nem sokkal később, akkortájt megfogalmazta. 171
