Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
Visszapillantás egy átmenetre. Gondolatok a rendszerváltásról - Riba András László: Szépba-szőtt hitek
Visszapillantás egy átmenetre tan szerint szükségszerűen működtetett állam - formáltak szabályrendszerré, a küldetéstudatot törvényeket helyettesítő párthatározatokban fogalmazták meg. Ezt követően a fennálló hatalom vezetői korlátlanul és törvényesen társadalmasított ideológiai magyarázatokkal igazolhatták a hatalom folyamatos megtartásának és gyakorlásának szükségességét. Az ideológia egyik legfontosabb sajátossága, hogy annak mindenkor volt éppen aktuális és nagyjából szinkron állapota azzal, ahogy a szocializmus építése és ebből adódó fejlődése állt Magyarországon. A kommunista vezetés egy olyan politikai koordináta-rendszerbe zárta a társadalmat, ahol egyetlen egy viszonyítási pont volt, vagy inkább létezhetett hivatalosan, az MSZMP. Örökérvényű garanciát jelentett a kommunista vezetésnek, hogy a marxizmus-leninizmus értése és magyarázata a marxista-leninista párt kizárólagos kiváltásága. A marxista-leninista párt pedig a társadalom vezető ereje. Főként e szocialista vívmányt, vagyis, hogy politikai értelemben biztosan mindig a párt tudja a helyes utat, védte a rendszer. A működési elv tehát, hogy a szocialista vívmányok a társadalmat szolgálják, ezért ezeket védeni kell. A vívmányok védelme a szocialista fejlődés biztosítása, a szocialista demokrácia megvalósítása a párt, az MSZMP alkotmányban lefektetett feladata. A szocialista fejlődés (meg)magyarázata kommunista frazeológiában fogalmazódott meg, amelyben marxista-leninista terminológiát használtak. Bárhogy is állt éppen az ideológia, a hatalom megtartásának igazolása mindig első helyen szerepelt, ehhez kellett igazodnia mindennek, az agitáció és a propaganda is ehhez illeszkedve magyarázott meg mindent. A frazeológiai korrektség és a terminológia a rendszer utolsó, sokszor már önmagán belül kritikus megnyilvánulásai is ezen a nyelven fogalmazódtak meg. A politikailag képzett kommunista politikusok és a felsőbb szinteken működő apparátusi vezetők megnyilvánulásaikban szükségszerűen a gyakran használt fogalmakat és kifejezéseket ismételték naponta, de a sajtó és az akkori politikai irodalom is ugyanazokat a jelentéseket és értelmezéseket társította az általános politika, gazdaságpolitika, munkásmozgalom vonatkozásában. A rendszerkorrekciós elképzelések tartalmukban nem voltak üresek vagy felszínesek, ahhoz azonban, hogy ezek a konkrét és hatalomtechnikai értelemben vett tartalmak felszínre hozhatóak legyenek, az elképzelésekben, tervekben és tervezetekben megfogalmazott gondolatokban nem letakarni kell a „vörös farkat”, hanem éppen hogy használni, értelmezni kell. A pártállami politikatörténet egyik legfontosabb módszertani eszköze az ilyen jellegű megközelítés. A kérdések kérdése, hogy az ország alkotmánya rögzíti-e 165
