Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
Visszapillantás egy átmenetre. Gondolatok a rendszerváltásról - Nagymihály Zoltán: Álmok egy rendszerváltásról
. Persze fogalmaink újradefiniálására is szükség lenne. Radikális, mérsékelt? Vajon milyen utat jártunk be? Valóban megváltozott minden körülöttünk? Gombos definíciójára ismét visszatérve: a rendszerváltással vajon megtörtént a „társadalom közakaratának” államba való fölvezetése? Maradjunk az ő példáinál. A termelőszövetkezetek - amelyekbe korábban szó szerint beleverték a parasztságot, de amelyeket az évek, évtizedek során helyenként sikerült „belakni” - szétverése, és az előző rendszer bűneinek névleges kárpótlása valóban megoldotta a mezőgazdaság problémáit, és előrevitte a magyar társadalmat?128 129 Másik kérdésként pedig: a szabad világ szakszervezetei betöltötték-e feladatukat, és sikerült-e komoly hatást kifejteniük az általuk képviselt munkavállalók körülményeinek javításáért? Az elmúlt választások lefolyása és a társadalom bizonyos reakciói azt mutatják, hogy a radikális változás eredménye - szigorúan a társadalom hatalomhoz való viszonyulásában nézve - mérsékelt. Nem tagadva a rendszerváltás eredményeit, úgy látszik, hogy az emberek többsége az új rendszert sem érzi magáénak, az egymást követő kormányokkal kapcsolatban pedig általában nem érzi, hogy az éppen uralmon lévők vezetésével a - gyakran nem is definiált - „társadalmi közakarat” lenne megvalósulóban. Nem véletlen, hogy széles körben vált elfogadottá és idézetté - a második, nyolcéves szocialista-szabaddemokrata kormányzás alatt - Fricz Tamás politológus megfogalmazása „a következmények nélküli országról" .m Mindezekkel persze nem azt akartam mondani, hogy Gombos modelljeinek egy az egyben való átültetésével egy tökéletes vagy akárcsak biztosan jobb rendszerváltás alapjait rakhatta volna le a magyar társadalom. Tény azonban, és ez párhuzam az 1945-ös nagy horderejű változással, hogy a fent taglalt hiányosságok fakadhatnak a gyors változás azon eleméből, hogy a rendszerváltást megint nem a magyar társadalom vitte végbe - bár az előző rendszer lebontására, különösen az 1956-os hősi forradalom és szabadságharc alkalmával, majd kisebb-nagyobb megmozdulások keretében a ’70-es-’80-as években is kísérletet tett -, és annak jellegére nem is lett különösebb befolyással. A helyzet annyiban sokkal inkább hasonlít 1945-re, mint 1956-ra, hogy egy háború - annak hideg formájában - véget ért, amelyet Magyarország ismét a vesztes A történelem útján 128 A „kárpótlás” visszásságairól lásd többek között Madácsy Tamás e kötetben megjelenő tanulmányát. 129 Az írások kötetben: Fricz Tamás: Egy következmények nélküli ország. Avagy a magyar demokrácia erkölcsi válsága. Budapest, Kairosz, 2004. 160
