Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
Visszapillantás egy átmenetre. Gondolatok a rendszerváltásról - Nagymihály Zoltán: Álmok egy rendszerváltásról
A történelem útján De hogyan néz ki az új belső rend, amelyet Gombos felvázol? Ő a kérdést így teszi fel: „...miként lehet a társadalom közakaratát intézményesen fölvezetni az államba, különösen annak két legfontosabb szervébe: a végrehajtó hatalmat gyakorló kormányba és szabályozó tevékenységét meghatározó törvényhozásba?,,n2 Az egyetlen lehetséges - de a szövegből érezhető módon a szerző által amúgy is kívánatosnak tartott - fejlődési irány éppúgy nem lehet restaurációs (értsd: nem jöhetnek vissza a korábbi 1945 és 1949 közötti pártok, márcsak azért sem, mert azok a problémák, amelyek kezelésére létrejöttek, „megoldódtak”, helyükbe viszont újabb megoldandó problémakötegek képződtek), de forradalmi sem.122 123 Gombos tehát az elérendő követelmények szintjén a legmesszebb megy, és a valódi demokrácia legfőbb parancsát tűzi ki célnak: „a társadalom közakaratának” államba való „fölvezetését”. Szemlélete demokratikus mivoltán túl érzékelhetően organikus: az állam - és jelen esetben nyilván a Párt - vezetőit is a társadalom részeként definiálja. Logikája szerint mivel a Pártot, a szakszervezeteket és a termelőszövetkezeteket is a magyar társadalom tagjai alkotják, amennyire egészében és főleg kialakulásukban ugyan kártékonyak lehetnek, ám valamilyen szinten formálhatók.124 Gombos elképzelései szerint a Párton belül keletkezett csoportok fokozatosan juthatnak önállósághoz, amelyek következtében az egypártrendszer gyakorlatilag átnő a többpártrendszerbe.125 Hogy legkésőbb a ’80-as évekre mindez hogyan vált nyilvánvalóvá, arra példa többek között a Pozsgay Imre és Aczél György nevével fémjelzett pártbeli irányzatok kapcsolatkeresése különböző ellenzéki erők felé - és fordítva. Az érdekvédelmi szervezetek Gombos logikája szerint azért kaphatnak szerepet az új (?) rendszerben, mert ezek azok, amelyeknek a magyar társadalom többsége tagja. így, vagy úgy, de létező közösségek, amit - ha lehetséges - az egész közösség, társadalom előnyére kell kihasználni. „Persze, e szervezetek ma 122 Uo. 220. 123 Uo. 221-223. 124 „Vezetők” és a „vezetettek” egy sajátos és igen érdekes elkülönítésére adnak példát Bíró Zoltán több mint másfél évtizeddel később Lakiteleken elmondott szavai: „Nekünk, akik ma egybegyűltünk itt, tudnunk kell természetesen, hogy mi itt sokkal szabadabban mondhatunk bölcseket, mint a hatalomban lévők a maguk szoros kényszerei közepette, nekünk viszont az eszközeink kevesebbek, a szükségesnél és a lehetségesnél is sokkal kevesebbek." E gondolathoz a tanulmány záró fejezetében még visszatérek. In: Lakitelek, 1987, 97. 125 Gombos, 1973.224-225. 158
