Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)

Visszapillantás egy átmenetre. Gondolatok a rendszerváltásról - M. Kiss Sándor: Rendszervált (?), rendszerváltozás (?), rendszerváltoztatás (?)

Visszapillantás egy átmenetre- válaszadók - objektívek vagyunk. Más kérdés, hogy ez az objektivitás szubjektív cirádákkal ékesített egyéni meggyőződés, esetleg meghatározható csoportok határozott véleménye.)

A váltás fogalmában az is benne foglaltatik - visszatérve Antall politikai (s talán érzelmi) töltetű hasonlatára -, hogy az arra szakosodott szakember az elhasználódott, s ezért levetett fehérneműt tisztára mossa. Aztán a gazda, mert új még nincs - esetleg szabják - a „tisztát” újra viseli a következő mosásig. Igaz tehát, hogy az egyén váltani a fehérneműjét szokta, de a váltás után sem kizárt, sőt biztos, hogy a régit felújítva és „tisztára mosva” újra hordja. Esetleg mindaddig, míg a fehérnemű el nem vásik. (Pártsemlegesen.) Ez pedig idő kérdése. Aztán lesz másik. (A volt fehérnemű volt gazdája már nem vált, hanem változtat, hogy aztán újra váltson. De már az újat. A váltás, illetve a változtatás tehát periodikusan örök.)

Váltani azonban nemcsak fehérneműt és pénzt lehet. Lehet például vasúti váltót is. A vasúti őr is váltót vált, illetve átállít. (Ebben az esetben viszont a váltás egyben átállítás is, amely eredményeként a szerelvény már más útvonalon halad tovább.) A váltás következtében tehát bekövetkezik az útvonal-módosulás, vagyis az útvonalváltozás. (Játék a szavakkal? Nem biztos.) Váltás - átállítás, váltás (mint előzmény) - változás ezek szerint lehetnek lényegileg ugyanannak a cselekménysornak egymást követő állomásai. A szerelvény új útra tért, új sínpáron folytatódik az út a kijelölt cél felé. A sínpár változtatását viszont megelőzi a váltóváltás, melynek szükségességére egy erős fényjelzés figyelmezeti az irányítót. A fényjelzés elmaradása katasztrófához is vezethet. Ettől még jogos a kérdés: sínre kerültünk?

Ha Budapestről indulva Sopronba szándékozunk érni, s Szeged felé indulunk, elég a váltóállítás, illetve a sínpár változtatása? Ahhoz, hogy a régi útról letérjünk, feltétlenül igen. Csak az átállítás meghatározta irány nem mindegy. Mi is az úti cél? Szeged? Sopron? Vagy esetleg egy harmadik város? Édes Istenem! Hát már megint itt tartunk - illetve tartottunk 1989-90- ben? Megreformált szocializmus? Vágyaink kapitalizmusa? Vagy egy harmadik út, illetve harmadik oldal? (Mert az út is mást jelent, mint az oldal.)

1987-ben Lakiteleken - egy merész fiatalember, Lezsák Sándor udvarán felfeszített sátorban - elindult egy határozott tartalmú vita, szemérmetes köntösbe burkolva. (Az azóta felnövő generációk, illetve a felejtésben lévő régiek figyelmébe ajánljuk, hogy az „ideiglenesen” Magyarországon állomásozó Vörös Hadsereg akkor még - egészen 1991 nyaráig - viszonylag „jól érezte” magát hazánkban.)

143