Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
Visszapillantás egy átmenetre. Gondolatok a rendszerváltásról - Simon János: Magántöprengések leírva
Visszapillantás egy átmenetre politikai-intézményi változására utal, amikor a diktatúrát, mint rendszert, felváltja a pártelvű pluralizmus és a parlamenti demokrácia rendszere. A folyamat kezdetére és végére többféle koncepció van. Magyarországon a legtöbben egyetértenek abban, hogy a rendszerváltás a ’80-as évek második felében felgyorsuló reformokkal kezdődött, és legalább a ’90-es évek elején megtartott első szabad választásokig elhúzódott. Sokan a rendszerváltás időbeli határát kitolják 1998-ig, az Orbán-kormány megalakulásáig. A rendszerváltás főbb jellemzői: a pártállam monopóliumának felszámolása, a versengő többpártrendszer kiépülése és a szabad választások, melynek során jogilag is intézményesül a demokrácia. Az állami tulajdon magántulajdonná alakításának folyamatát a tranzitológia már nem a politikai rendszerváltás, hanem az egész újratermelési rendszer („social reproduction”) transzformációjának részeként kezeli.101 Ezt indokolja többek között az is, hogy a privatizációs, reprivatizációs és kompenzációs folyamatok időben döntően a szabad választások eredményeként megalakult új kormányok idejére esnek, mert elsősorban ott mutatkozik érdekeltség, és ott van hatása az egyes társadalmi csoportok nyomásának. De hogyan értelmezik a rendszerváltozást az emberek? Érzékelték-e, hogy megtörtént, és milyen tartalmat tulajdonítanak neki? Erre a nem mindennapi kérdésre egy kérdőíves kutatás keretében kerestünk választ a RETÖRKI-ben (Rendszerváltozás Történetét Kutató Intézet és Archívum) folyó kutatás keretében 2014-ben és 2015-ben. A kutatás első eredményeit először e tanulmány keretében tesszük közzé. Ennek egyik legizgalmasabb része a rendszerváltozás megítélésével foglalkozott. Huszonöt évvel az első szabad választások után némileg furcsának hangzik megkérdezni, hogy „Ön szerint 1989-90-ben volt-e rendszerváltás Magyarországon vagy sem”. Mégis a válaszok azt mutatják, hogy volt értelme megkérdezni. 2014-ben a megkérdezettek 10%-a nem válaszolt, 2015-ben 9%-a. Akik viszont válaszoltak, azoknak közel háromnegyed része mondta, hogy volt rendszerváltozás: 2014-ben 72%, 2015-ben pedig 74%. További kérdés marad, hogy kik alkotják a 26-28%-ot, vagyis azokat, akik szerint nem volt. Amikor 2015-ben e kérdésre három válasz-lehetőséget kínáltunk fel, az ezt válaszolók két csoportra bomlottak: 10% továbbra is fenntartotta álláspontját, hogy „nem volt”, a nagyobb részük, 17% azonban elbizonytalanodott, és inkább a „nem tudom eldönteni” feleletet választotta. 101 Simon János: Értékválság a politikában. A demokratikus politikai kultúra keresése. Budapest, CEPOLITI-L’ Harmattan, 2012. 15-17. 133
