Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
Visszapillantás egy átmenetre. Gondolatok a rendszerváltásról - Kiss Gy. Csaba: Érzelmeink iskolájáról
A történelem útján meg egy független magánalapítvány gondolata. 1979 karácsonyán kezdődött aláírásgyűjtés a Bethlen Gábor Alapítvány támogatásáért. A következő év hozta térségünkben az újabb „robbanást”, a lengyel Szolidaritás megjelenését. Érdekes volt figyelni, miképpen hatott ez az identitásából kivetkőzött kádári Magyarországon. Nem volt teljesen hatástalan a tömegtájékoztatás lengyelellenes hangulatkeltése. Ugyanakkor fontos üzenete volt a lengyel mozgalomnak, hogy mégis lehet tenni valamit. 1981 szeptemberében a Fiatal írók József Attila Köre határozott ellenzéki föllépésére a szervezet tevékenységének fölfüggesztése volt a válasz. És az sem volt véletlen, hogy 1981 decemberében az írószövetség demokratikusan, titkos szavazással választott új választmányt, és a nemzeti ellenállás annyi kitűnő képviselője kapott helyet benne. Egyre világosabbá vált, hogy a hatalomnak az idősebb értelmiségi nemzedékekkel kötött (amúgy bármikor visszavonható) alkuját a fiatalok már nem tartják érvényesnek. Ezt jól bizonyította a Mozgó Világ című folyóirat története. 1983-ban a hatalom fölmentette Kulin Ferenc főszerkesztőt, mire az egész szerkesztőség fölmondott. A kollaboránsok által szerkesztett azonos című orgánumot bojkottálta azután a magyar szellemi élet jelentős része. A ’80-as évek közepére már érzékelhető lett a nemzeti ellenállás számos formája, sokrétű civiltársadalom bontakozott ki. Nem túlzás akár sereglésről beszélni. Miszlivetz Ferenc így fogalmazott erről visszatekintésében: „A ’80- as évtized termékeny és kreatív időszak volt mind intellektuális értelemben, mind a társadalmi változás érdekében szervezett alternatív mozgalmak, civil kezdeményezések kivirágzását és együttműködését tekintve."19 Az igazat megvallva a magyar szamizdatot nem tartottuk alkalmasnak valóságos változások eszközének, legfönnebb radikális útjelzőnek. Elképzelhetetlennek véltük, hogy a magát „demokratikus ellenzéknek” kinevező csoport jelentős tömegtámogatást szerezzen. Fontosabbnak éreztük az egyre szélesebb hullámban terjedő társadalmi mozgást. A szerveződést: közéjük tartoztak az erősödő katolikus bázisközösségek, a Keresztény Ökuménikus Társaság 1983- tól rendszeresen találkozó csoportja, a Dialógus békemozgalom, a környezetvédő Duna Kör. Ennek, az akkor megpezsdült civiltársadalomnak tüzetes vizsgálata még várat magára. Gombamód szaporodtak a baráti társaságok, honismereti klubok, egyházi körök - nemcsak a fővárosban, hanem vidéki 79Miszlivetz Ferenc: 1989 újraértelmezése. In: A rendszerváltás húsz éve. Szerk.: Bayer József-Boda Zsolt, Budapest, L’Harmattan, 2009.
