Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)
Visszapillantás egy átmenetre. Gondolatok a rendszerváltásról - Lóránt Károly: Közgazdasági viták és választási lehetőségek
A történelem útján fejlettségbeli különbségekkel - rendelkező országokat azonos elvek alapján irányítani. Szabály szerint ezek az országok nem is lehettek volna tagok, hiszen a tagság előfeltételeit megfogalmazó ún. koppenhágai kritériumok szerint a tagság feltétele, hogy az adott ország versenyképes legyen az unió piacán. Mindenki tisztában volt vele, hogy ezek az országok ennek a kritériumnak nem felelnek meg, mégis tagok lehettek, mert az európai politikai elit fő célja a birodalomépítés volt, az üzleti szféra pedig örült az új piacoknak és az olcsó munkaerőnek. Volt-e más választási lehetőség? Valószínűleg nem. Kimaradni legalább annyira veszélyes lett volna, mint belépni, ugyanis az unió egészével szemben igen gyenge pozícióba kerültünk volna. Ha azonban nem az a magyar politikai vezetés alapállása, hogy más volt szocialista országokkal versenyezve minél előbb kerüljön be az unióba, akkor egyes kérdésekben (például a termőföld adásvétele) többet érhettünk volna el, mint ahogy tették azt más országok - például Dánia és az Egyesült Királyság -, amelyek mentességeket értek el ott, ahol fontos volt nekik. Ugyanakkor azt látni kell, hogy az Európai Unión belül nemzeti érdekekért lobbizni nem könnyű feladat, viszont az azonos érdekeltségű országokkal a közös célokért összefogva már sokkal eredményesebben lehet fellépni. E tekintetben kiemelkedő jelentőségű az Antall-kormány által létrehozott Visegrádi országok együttműködése, amely jó kereteket ad a közös érdekek unión belüli védelmezésére. A közös érdekek feltárása azonban aktív kutató munkát igényel, mert az egyes országok érdekei meghatározott kérdésekben eltérőek lehetnek. Jelenleg például az Oroszországhoz való viszonyban a lengyel álláspont - történelmi okok miatt - lényegesen különbözik a másik három visegrádi ország álláspontjától. Hosszabb távon az Európai Unió és a visegrádi országok számára is legnagyobb kihívást nem az Oroszországgal való kapcsolat, hanem az európai demográfiai helyzet alakulása jelenti. A jelenlegi termékenységi és bevándorlási tendenciák mellett az európai őslakosság aránya a muszlim lakosság javára fokozatosan csökkenni fog. Jelenleg a muszlim lakosság aránya az Európai Unió 28 országa átlagában mintegy 6 százalékra tehető. Ez az arány az évszázad közepéig 25 százalékra növekszik, az évszázad végére pedig a muszlim lakosság többségbe kerül. A jelenlegi tendenciák mellett 200 év alatt, tehát egy olyan időtávon, mint amennyi a napóleoni háborúk - vagy Magyarország esetében a reformkor - óta eltelt, Európa lakossága szinte teljesen muszlimmá válik (arányuk eléri a 90 százalékot). Az már eddig is kiderült, hogy a muszlim lakosság nem integrálódik az európai társadalomba, hanem 112
