Nagymihály Zoltán (szerk.): A történelem útján. Ünnepi tanulmányok Bíró Zoltán 75. születésnapjára (Lakitelek, 2020)

Visszapillantás egy átmenetre. Gondolatok a rendszerváltásról - Lóránt Károly: Közgazdasági viták és választási lehetőségek

A történelem útján Ekkor már azonban sokkal nagyobb társadalmi áldozatokkal sem tudta meg­akadályozni a további eladósodást, ami azután egyik jelentős összetevője lett a rendszer bukásának. Az 1977-es struktúrapolitikai határozat és utóélete Egy következő olyan momentum, amit a magyar gazdaságpolitika vagy -irányítás történetéből érdemes kiemelni, az az 1977-es struktúrapolitikai hatá­rozat és utóélete. A kőolaj-árrobbanás után nyilvánvalóvá vált, hogy a koráb­bi gazdaságpolitika, a Szovjetunióval folytatott gép-nyersanyag csere (ami a gulyáskommunizmust létrehozó gyors gazdasági növekedés egyik fontos ele­me volt) nem fenntartható, és emiatt a szovjet relációra kifejlesztett gépipar szerkezetét át kell alakítani. Ekkor készült egy koncepció, amely a helyzetnek megfelelő szerkezetváltoztatást körvonalazott, persze vitatható módon. Visz­­szafejleszteni ugyanis senki sem akart, mindent korszerűsíteni pedig nem volt erőforrás. Végül az egész koncepció elvetésre került azzal a megint csak a reformközgazdászok által sugallt indokkal, hogy központilag nem lehet tudni, hogy mit kell fejleszteni és mit nem, annak piaci hatásokon kell alapulnia. A nem létező piaci hatásokat a nyolcvanas évtizedben a gazdasági szabá­lyozók folyamatos változtatása, „reformja” révén akarták modellezni, olyan fantasztikus dolgokat is kitalálva, hogy egy vállalat belföldi vagy szocialista értékesítésén csak olyan nyereséget kalkulálhat, amit dollár exportján elér, akkor, amikor az átlagra szabályozott dollárárfolyam az export nagy részét eleve veszteségesnek mutatta. Nyilvánvaló, hogy ilyen konstrukciók a va­lóságban nem működtek, az ipari szféra a megfelelő szerkezeti átalakulás nélkül sodródott a rendszerváltás során bekövetkező végzete felé. Lett volna más választás? Igen, egy súlypontokat képző állami struktúrapolitika, olyan, amilyet például a már említett Japán, később Dél-Korea, vagy évtizedekkel később - és jelenleg - Kína is folytatott. A rendszerváltás A folyamatos sikertelenséget a hangadó, „reformközgazdászok” azzal magyarázták, hogy még mindig nem eléggé haladtunk előre a reformok út­ján. Ez ihlette 1987-ben a Fordulat és reform elnevezésű pamfletét, amely 108

Next

/
Thumbnails
Contents