Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1989. január 24. Az Országgyűlésben megalakul a független képviselők csoportja
Straub F. Bruno (1914-1996) Nagyváradon született, felsőfokú tanulmányait a Ferenc József Tudományegyetem orvosi és vegyész képzésén folytatta. Egyetemi tanulmányai alatt Szent-Györgyi Albert mellett végzett laboratóriumi munkát, ennek hatására kezdett el vegyészetet tanulni. 1933-tól az Orvosi Vegytani Intézetben helyezkedett el. 1938-tól egyetemi tanársegéd. 1937-1939 között Rockefeller-ösztöndíjjal Cambridge-ben kutatott. 1946-ban az MTA levelező tagjává választották, 1949-ben pedig az Akadémia rendes tagja lett. 1949-1970 között a budapesti orvosi kar oktatója. 1960-ban megválasztották a Biokémiai Intézet igazgatójává, 1971-től az MTA Szegedi Biológiai Központ főigazgatója, majd 1988-ig az Enzimológia Intézet főigazgatója. 1985-1990 között az MTA alelnökeként is tevékenykedett. 1988-tól a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Szeged város díszpolgára, Kossuth-díjas, továbbá a Hufend-érem és az Akadémiai Aranyérem tulajdonosa. Kutatási területéhez tartozott az izomműködés, a sejtlégzés kémiája, a fehérjeszintézis elemzése és az enzimek szerkezete. Nevéhez fűződik az aktin felfedezése. Az országgyűlésben ezután külön csoportként működtek, az egyes bizottságokba külön delegálhattak tagokat, azonban az MSZMP-től eltérően nem volt kötelező frakciófegyelem, vagyis mindenki szabadon szavazhatott az egyes törvényekről. Bejelentették azt is, hogy csoportos összejöveteleik nyitottak lesznek, az általuk szervezett tájékoztatáson valamennyi képviselő részt vehet. A csoport folyamatosan bővült, egyre több - nem MSZMP-tag - képviselő csatlakozott hozzá. Januárban 51, májusban 69, szeptemberben 70, októberben 85, november 15-én pedig már 91 tagja volt. Tagja lett például Fodor István, Benjámin Judit, Eke Károly, Márton János, Sasvári József, Király Zoltán, Bánffy György, Mezei Károly, Szigethy Dezső, Czoma László, Király Béla, Németh Miklós, Vargáné Piros Ildikó, Straub F. Brúnó, Zsigmond Attila, Bognár József, Avar István, Varga Imre, Morvay László, Séra János, Velkey László, Cselőtei László. 1989 szeptemberében a csoport új elnökévé Eke Károlyt, titkárává Sasvári Józsefet, alelnökévé pedig Benjámin Juditot választotta meg.6 A független képviselők csoportja megalakulásának jelentőségét mutatta az is, hogy a létrejövő, parlamenten kívüli szervezetek is velük törekedtek felvenni a kapcsolatot. 1989. április 14-én az MDF, május 22-én a Magyar Néppárt, június 19-én az SZDSZ, november 1-jén pedig a szociáldemokraták képviselőivel folytattak tárgyalásokat. 1989. november 15-én pedig Antall József (MDF), Kisjános (SZDSZ) és Kukorelli István (HNF) együttműködési ajánlatáról vitatkoztak a független képviselők. Ezen tárgyalások eredményeként a független képviselők csoportjának segítségével az Országgyűlésbe is bekerültek a független-ellenzéki szervezetek javaslatai. A parlament összetételében a következő radikális változást az 1989-es és az 1990-es időközi választások révén bekerült Roszík Gábor, Debreczeni József, Raffay Ernő, Marx Gyula és Tamás Gáspár Miklós megjelenése eredményezte. A négy MDF-es és az SZDSZ-es képviselő bejutása következtében megszűnt az egypárti parlament, s 1989. szeptember 1-jén megalakult az „Ellenzéki Demokraták" csoportja, melynek kezdetben öt tagja volt: Király Zoltán, Debreczeni József, Raffay Ernő, Roszík Gábor és Bánffy György.7 Marschal Adrienn
