Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1988. november 24. Az Új Márciusi Front javaslata
A rendszerváltás mérföldkövei 1979 1980 Ч-1981 1982 1989. január 14. Az Új Márciusi Front javaslata • F 1983 1984 Az 1988-as év második felének egyik legsürgetőbb kérdésévé a politikai rendszer átalakítása és a modellváltás részleteinek kidolgozása vált. A májusi pártértekezlet állásfoglalásában még csak homályosan és bizonytalanul megfogalmazott, a párt vezető szerepére épülő, a szocializmus keretei között létező pluralizmus elképzelése a következő hónapok során kezdett formát ölteni. A kevés konkrétum mögött részben a párt időhúzó taktikája állt. Azt remélték, hogy ha a gazdasági reform sikert hoz, akkor a politikai átalakítás során nem kell vállalniuk a többpártrendszer bevezetését, hanem elegendő lesz egy egypárti pluralizmus kialakítása, amelyben az MSZMP megőrizheti vezető pozícióját.1 Az MSZMP Központi Bizottságának 1988. december 15-i ülésén határozat született arról, hogy a párt a nemzeti összefogás jegyében kész párbeszédet folytatni és együttműködni más szervezetekkel, mozgalmakkal. Grósz Károly vezetésével munkabizottság alakult, amely megvizsgálta a többpártrendszerhez és az alternatív szervezetekhez való viszony kérdését.2 Döntöttek arról is, hogy létrehoznak három munkacsoportot, amelyek egymástól függetlenül kidolgozzák a politikai rendszer átalakításának lehetséges forgatókönyveit. A három munkacsoportot Grósz Károly, Aczél György és Romány Pál vezette.3 A gyorsan változó külső és belső feltételek miatt azonban a következő év elejére azok a forgatókönyvek, amelyek a többpártrendszer bevezetésének elkerülését szolgálták, már nem voltak reálisak. Ebben a politikai környezetben került a nyilvánosság elé az Új Márciusi Front javaslata. Az ÚMF 1988 márciusában alakult meg - a rendszerváltás több hasonló szervezetéhez és pártjához hasonlóan - a kibontakozó politikai, társadalmi és gazdasági válságra keresve a megoldást. Felhívásukban, melyet közzétettek az Élet és Irodalomban (1988. szeptember 16.) és az Új Tükörben (1988. szeptember 18.), sürgették a politikai intézményrendszer reformját, a párt vezető szerepének újragondolását, a kritikus értelmiségi csoportok nyilvánosságból történő kirekesztésének megszüntetését és az Országos Társadalmi Konzultatív Testület megalakítását, amely a párt és kormányszervek tanácsadó testületéként működne. A felhívást tizenkilencen írták alá: Antal László, Baló György, Bauer Tamás, Bihari Mihály, Fekete Sándor, Gyurkó László, Király Zoltán, Körösi József, Lengyel László, Nyers Rezső, Nagy Tamás, Pataki Ferenc, P. Szűcs Julianna, Tardos Márton, Újhelyi Szilárd, Vámos Tibor, Vásárhelyi Miklós és Vitányi Iván.4 Az MSZMP Politikai Bizottsága 1988. szeptember 6-án tárgyalta a szervezet létrejöttének ügyét, amelynek működését tudomásul vette. A párt a maga szempontjából hasznosnak ítélte az Új Márciusi Frontot, amely reményei szerint modellértékű kezdeményezés lehet, és közvetítő szerepet láthat el az MSZMP, valamint a hatalmon kívül levő szervezetek és mozgalmak között.5 Az Új Márciusi Front 1989. január 11-i közleménye6 az egypártrendszert olyan merev politikai berendezkedésként írta le, amely még a párton belüli demokrácia
