Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1988. november 18. A Függelten Kisgazdapárt újjáalakulása
1985 Németh Miklós (1948-) 1966-ban a miskolci Berzeviczy Gergely Kereskedelmi Technikumban érettségizett, majd felvételt nyert a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre, ahol 1971-ben szerzett diplomát, ezt követően az egyetem oktatójaként dolgozott. 1975-1976 között egy éves ösztöndíjjal a Harvard Egyetemen tanult. Hazatérése után az Országos Tervhivatal munkatársa, majd osztályvezetője lett. 1981-től a Központi Bizottság Gazdaságpolitikai Osztályának munkatársa, majd 1986-tól vezetője. 1987-től az MSZMP Központi Bizottságának, 1988-tól Politikai Bizottságának tagja. 1988-ban országos listáról jutott be a parlamentbe, ezt követően megválasztották a Minisztertanács elnökének, majd a köztársaság kikiáltásától, 1989. október 23-ától az új kormány megalakulásáig, 1990. május 23-ig miniszterelnöknek. Legjelentősebb külpolitikai lépéseként, az általa vezetett kormányzat 1989. szeptember 11-én megnyitotta a magyar-osztrák határt az NDK-ból elmenekült, oda visszatérni nem kívánó állampolgárok számára. Kormánya utolsó nagyjelentőségű lépése volt a szovjet csapatok magyarországi kivonásáról szóló egyezmény megkötése, 1990. március 10-én. Az 1990-es választásokon független jelöltként ismét országgyűlési képviselővé választották. Tisztségéről azonban 1991-ben lemondott. Grósz Károly 1988 júliusában kezdte el szervezni a miniszterelnöki pozíció átadását. Négy lehetséges utódot nevezett meg: Nyers Rezsőt, Pozsgay Imrét, Tatai Ilonát és Iványi Pált. Ajelöltek alkalmasságát a megyei pártbizottságokban kezdte el megtárgyalni, ahol a megbeszélések során javaslatként merült fel Németh Miklós neve, aki végül elfogadta a megbízatást.7 Az MSZMP Politikai Bizottsága 1988. november 21-én kelt javaslatában tájékoztatta a Központi Bizottságot arról, hogy Grósz Károly felmentését kéri a miniszterelnöki pozícióból, és utódként Németh Miklóst javasolja.8 Az Országgyűlés 1988. november 24-i ülésén Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács Elnöke javasolta az Országgyűlésnek, hogy Grósz Károlyt saját kérésére mentse fel a minisztertanács elnöki pozíciójából. A megbízatás alóli felmentést az Országgyűlés 28 ellenszavazattal, 13 tartózkodás mellett megszavazta. Ezen az ülésen került sor Németh Miklós megválasztására is, akit az Országgyűlés 27 ellenszavazattal, 36 tartózkodás mellett választott meg. A szavazati arány alakulásában jelentős szerepet játszhatott, hogy az új miniszterelnök egyelőre nem kívánt a kormányban személycseréket végrehajtani. Ez sokak szemében egyértelmű kifejeződése volt annak, hogy a kormány továbbra is Grósz Károly és a párt befolyása alatt áll.9 Az új kormányfő a jogállamiság megteremtését, a Szovjetunióval fennálló szoros szövetség fenntartása mellett a Nyugat felé történő nyitást, a szocialista piacgazdaságot és a szocialista pluralizmust nevezte meg kibontakozást célzó politikája fő pilléreinek, programjának következetes végigviteléhez a képviselők támogatását kérte.10 Németh Miklós miniszterelnöki expozéjára 1988. december 20-án került sor. Németh az egy éve elfogadott kormányprogramról11 szólva kifejtette, hogy az eltérő sebességgel haladó gazdasági és politikai reform hátráltatja a kormányprogram végrehajtását.12 Németh maga is igyekezett kormányával eltávolodni a párttól. Ezt szolgálta a technokrata szakértői kormány szerepének hangsúlyozása, és részben az is, hogy a kibontakozási program és általában a párttól függetlenedő kormány sikeres működése kapcsán kiemelte a képviselők bizalmának és támogatásának nélkülözhetetlenségét. 85 i
