Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1988. augusztus 28. Grósz Károly és Nicolae Ceausescu aradi találkozója
_ * 1985 1986 1987 azon felvetése képezett, amely a falurombolás leállításáért cserébe a magyarországi tüntetések betiltását és a sajtó megregulázását kérte, amit a magyar vezető nem fogadott el.19 A hazatérő magyar delegáció a határon átlépve megállt Szegeden, ahol Grósz Károly interjút adott a Magyar Televíziónak. A Rangos Katalin és Kulcsár István által készített, élőben közvetített beszélgetés során a főtitkár kedves házigazdaként jellemezte a magyarok ezreit elüldöző Ceausescut, majd a közvéleményt leginkább foglalkoztató kérdéssel, a romániai falurombolással kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy a magyar vezetés nem volt kellőképpen tájékozódva erről a témáról. Grósz szavainak lényeges eleme volt a román nézőpont átvétele és a román elvi álláspontokra történő hivatkozás, amely a magyar álláspontok feladásának magyarázataként szolgált.20 Az aradi tárgyalást megelőzően az MSZMP új, karakteresebb, nemzeti jellegű külpolitikai irányvonala a társadalom jelentős részében, még az ellenzéki érzelműek köreiben is némi bizalmat és reménykedést keltett. Az aradi találkozó eredménye azonban lehűtötte a várakozásokat. Grósz a találkozót mindenképpen pozitív színben szerette volna feltüntetni, ezért hazaérkezése után a sajtó azonnal megkezdte a kárenyhítést. Sorra jelentek meg azok az írások, amelyek igyekeztek átértékelni és kedvezőbb színben feltüntetni az elszenvedett vereséget, nem sok sikerrel.21 Grósz mind a párton belülről, mind az ellenzéktől kritikákat kapott- előbbiek részéről Berecz János bírálta a Ceausescuval szembeni engedékenységéért.22 Az MDF, amely az ellenzékiek közül talán politikai értelemben a legtöbbet profitált a határon túli magyarság ügyének felkarolásával, közleményében élesen bírálta a magyar főtitkárt, amiért nem vette figyelembe az ügy nemzetköziesítéséből származó magyar taktikai előnyöket.23 Az éppen zajló Szárszó '88 tábor résztvevői nyílt levélben bírálták Grószt.24 Grósz Károly kísérlete a magyar-román kapcsolatok javítására jó szándékkal, ám rossz időzítéssel, a megfelelő előkészületek megtételének és az alapos felkészülésnek a mellőzésével történt, ami látványos kudarcot eredményezett. A magyar vezető optimista, pragmatikus megközelítése naivitásnak bizonyult, az előkészítés és felkészülés elmaradása pedig a magyar diplomáciát sodorta olyan helyzetbe, ami csorbította tekintélyét és impotens szerepben tüntette fel. A mindkét fél felelősségét hangsúlyozó kijelentésével Grósz előre elvette a jogos magyar kritikák élét, mintegy letéve a fegyvert az időnként hisztérikus és abszurd román vádak előtt. A tárgyalás kudarcát jól mutatja, hogy a magyar fél engedékenységét és a tárgyalások során elkövetett hibáit még a sokkal keményebb tárgyalásra készülő román diplomácia is csodálkozva vette tudomásul.25 Grósz stratégiája nem hozott javulást, a magyar-román kapcsolatok nem mozdultak ki a mélypontról a találkozót követően sem, a magyar főtitkár pedig elveszítette a korábban gondosan felépített tekintélyének jelentős részét. Jónás Róbert 71
