Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1988. augusztus 28. Grósz Károly és Nicolae Ceausescu aradi találkozója
1985 1987 1989 1990 Grósz Károly (1930-1996) A polgári iskola elvégzése után a diósgyőri gépgyárban kezdett dolgozni lakatosinasként. 1945-ben belépett a kommunista pártba és Szikszón lett ifjúsági titkár. 1954-től az MDP Borsod-Abaúj-Zemplén megyei pártbizottság agitációs és propagandaosztályának vezetője lett. 1956-ban az MDP hivatalos képviselőjeként részt vett a miskolci diákgyűlésen, ezért november 4. után rövid időre letartóztatták, de tisztázta magát és az MSZMP megyei intézőbizottságának vezetője lett. 1958-ban a kultúra területére helyezték és kinevezték az Észak-Magyarország című megyei lap felelős szerkesztőjévé. 1961-ben az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának politikai munkatársa, majd a Magyar Rádió és Televízió függetlenített párttitkára lett. Közben elvégezte a 2 éves pártfőiskolát, később az ELTE tudományos szocializmus szakát is. 1968-ban a KB Agitációs és Propaganda Osztályára került. 1979 végén az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bizottsága első titkárává, majd 1980-ban az MSZMP KB tagjává választották. 1984-től a budapesti pártbizottság első titkára, 1985-től az MSZMP PB tagja. 1987-ben nevezték ki a Minisztertanács elnökének, majd 1988 májusában, Kádár János leváltása után a párt főtitkárának. A politikai reformok terén érdemi engedményeket nem tett. Miniszterelnökként ellátogatott az Egyesült Államokba, illetve 1988 augusztusában Aradon tárgyalt Nicolae Ceausescu román pártfőtitkárral is, de valódi eredményeket nem tudott elérni. Az MSZMP XIV. kongresszusán (1989. október 6-7.) ellenezte a párt feloszlatását, és nem lépett át az akkor megalakított Magyar Szocialista Pártba. 1990 után visszavonult a politikától. tanácskozás után kiadott nyilatkozatában az MDF javasolta, hogy a magyar állam az Alkotmányban rögzítetten vállaljon kötelezettséget a határon túli magyarokért, illetve javaslatot tett egy olyan kormányzati szerv létrehozására, amely a határon túli magyarokkal kapcsolatos teendőket a legmagasabb szinten képviseli és szervezi.9 Az MDF több meghatározó politikusa is kereste a kapcsolatot az MSZMP azon köreihez, akik a nemzeti kérdésekről hasonlóképpen gondolkodtak. Később az aradi találkozó kapcsán két alkalommal is megbeszéléseket folytattak Pozsgay Imrével, Szűrös Mátyással, Szokai Imrével és Tabajdi Csabával. A párt reformer szellemiségét képviselők számára világossá vált, hogy az ellenzék álláspontját külpolitikai kérdésekben is figyelembe kell venni.10 A romániai magyarság iránt érzett felelősség és aggodalom végül elemi erővel mutatkozott meg a Nicolae Ceausescu által 1988. április 29-én bejelentett „településrendezési és szisztematizálási program" elleni tüntetésen. A június 27-én, a Hősök terén megrendezett demonstráció résztvevői a közönségesen csak falurombolás néven emlegetett román terv azonnali leállítását követelték. A két ország viszonyát közvetlenül a találkozó előtt tovább mérgesítették az augusztus 20-i magyar nemzeti ünnep alkalmából Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács Elnöke,11 valamint Szűrös Mátyás, a Külügyi bizottság elnöke12 által elmondott beszédek, amelyekben szerepet kapott a romániai magyarság helyzete. A román vezetés több csatornán is hangot adott felháborodásának az augusztus 20-i beszédek miatt. Stefan Andrei román miniszterelnök-helyettes és Ceausescu is bekérette Szűts Pál magyar nagykövetet.13 Az augusztus 20-i eseményeket megelőzően Grósz Károly a Varsói Szerződés tagállamainak 1988-as találkozóján egy beszélgetés során a román vezetőnek felvetette - minden előzetes egyeztetést és szervezést mellőzve - egy találkozó lehetőségét, amit Ceausescu elfogadott. Tekintettel az év során mindinkább elmérgesedő viszonyra, valamint arra, hogy legmagasabb szintű 69
