Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1988. május 20-22. A Magyar Szocialista Munkáspár rendkívüli pártértekezlete
A rendszerváltás mérföldkövei I 1979 1980 1982 1983 1984 Kádár János (1912-1989) Csermanek János néven született Fiúméban. Iskoláit Budapesten végezte, 1929-ben irodagép-műszerész képesítést szerzett. 1930-ban belépett a KIMSZ és a KMP soraiba. Többször letartóztatták. 1941-től a KMP-ben kapott fontos pozíciókat, majd a feloszlatott KMP utódjaként létrejött Békepárt vezetője. 1944 folyamán két alkalommal letartóztatták, mindannyiszor sikeresen megszökött. 1945-től részt vett a törvényhozásban, belügyminiszter lett 1948-ban. Belügyminisztersége alatt tartóztatták le a Mindszenty-, a Rajk-, a szociáldemokrata-, az ún. tábornokperek, valamint több gazdasági per későbbi elítéltjeit, kivégzettjeit. 1950-ben saját kérésére felmentették belügyminiszteri tisztsége alól. 1951. április 20-án letartóztatták, többekkel együtt (pl. Donáth Ferenc, Kállai Gyula) perbe fogták, 1952 decemberében pedig a Legfelsőbb Bíróság koholt vádak alapján életfogytiglani fegyházra ítélte, ahonnan 1954 júliusában szabadon bocsátották. 1956 júliusában - Rákosi főtitkári felmentésével egyidőben - a Központi Vezetőség és a Politikai Bizottság tagjává, 1956. október 25-én a KV első titkárává, majd 28-án elnökévé választották. 1956. október 30-tól a Nagy Imre-kormány államminisztere, illetve az ekkor létrehozott MSZMP Intéző Bizottságának tagja. 1956. november 1-jén Münnich Ferenccel a budapesti szovjet nagykövetségre ment, hogy aztán Tökölről Moszkvába repülve ott tárgyalásokat folytasson. 1956. november 4-én a Hruscsowal történt ungvári találkozó után Szolnokra érkezett s bejelentette a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulását és a Vörös Fiadsereg intervencióját. A forradalmat követő megtorlás legfőbb politikai felelőse, hozzájárult Nagy Imre és társai kivégzéséhez. Ettől kezdve az újraépülő kommunista egypárti diktatúra egyszemélyi vezetője. A nyugati világ kezdetben elutasította személyét, de megítélése később fokozatosan megváltozott. Ennek szimbolikus eseményeként értékelték VI. Pál pápa lépését, aki 1977. június 9-én audiencián fogadta Kádárt. Alakja eggyé vált a forradalom leverését követő szocialista időszakkal, vagyis a „Kádár-korszakkal", „Kádár-rezsimmel". 1985 márciusában az MSZMP XIII. kongresszusán ugyan megválasztották a Központi Bizottság főtitkárává, de az MSZMP-n belül is többen követelték a hatalomgyakorlás addigi módszereinek megváltoztatását. A döntő változást az MSZMP 1988. májusi országos pártértekezletén hozta meg, amikor is kihagyták a Politikai Bizottságból és nem választották meg a párt főtitkárának. Ehelyett egy hatalommal nem járó pártelnöki tisztséget kreáltak számára. 1989 májusában végül e tisztségéből és központi bizottsági tagságából is fölmentették. A pártértekezletre tervezett személyi változtatások legfontosabb elemét Kádár János elmozdítása jelentette, amely egybeesett a szovjet vezetés elképzeléseivel. A Moszkvában Kádárról kialakult képről Vagyim Medvegyev, az SZKP KB titkára Gorbacsov számára 1988 márciusában küldött jelentésében olvashatunk. A jelentés Kádárt úgy írta le, mint aki már nem érzékeli a társadalom és a párt hangulatának változásait és képtelen a párt politikájának megújítására.10 A változás szükségességét végül Kádár János is belátta. A május 19-én Gorbacsowal folytatott megbeszélésen a magyar vezető jelezte, hogy távozik a 56 főtitkári pozícióból, nem marad a Politikai Bizottság tagja sem, és elfogadja a pártértekezleten létrehozandó pártelnöki tisztséget.1’ Kádár a Politikai Bizottságból saját magán kívül még három tagot, Aczél Györgyöt, Sarlós Istvánt és Maróthy Lászlót javasolta kihagyni, a párt reformszárnyának képviselete érdekében pedig Nyers Rezsőt és Pozsgay Imrét beemelni.12 Kádár beavatta Grószt a személycserékkel kapcsolatos terveibe, de nem volt nyitott a Grósz, és mellette Aczél György és Lázár György által is javasolt nagyobb megújulásra.13 A pártértekezlet előtt gondosan kimunkált, személyi összetételt érintő eredeti megállapodás a következőket
