Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)

1985. június 14-16. A monori tanácskozás

Donáth Ferenc (1915-1986) Jászárokszálláson született. Jogi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta, 1935-ben szerzett diplomát. 1932-ben a baloldali diákmozgalmakkal kapcsolatba kerülve belépett az illegális kommunista pártba. 1937-ben részt vett a Márciusi Front szervezésében, 1939-ben a Nemzeti Parasztpárt megalapításában, ekkor felhagyott az ügyvédi praxissal. 1942-ig a Szabad Szó külpolitikai rovatvezetőjeként dolgozott. 1940-ben illegális kommunista tevékenysége miatt több hónapos munkaszolgálatot kellett teljesítenie Geszten. 1943-ban a Békepárt alapító tagja. 1944 őszén szerepet játszott a kommunista párt újjászervezésében, ugyanekkor a Központi Bizottság és a Katonai Bizottság összekötője. Ettől kezdve 1951 -ig számos magas rangú politikai állást töltött be, 1945-1948 között az Országos Földbirtokrendező Tanács elnökhelyettese, az MKP Központi Vezetőségének tagja, 1945-1948 között politikai államtitkár, az MKP Központi Vezetősége Falusi Osztálya, majd később a Főtitkársági Iroda vezetője. 1951-ben a Kádár János és társai ellen folytatott perben első fokon, majd 1952-ben másodfokon 15 év börtönbüntetésre ítélték. 1954-ben felmentették, majd párttagságát is visszakapta. A börtönévek után az agrárium területén helyezkedett el. 1954 végén az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének igazgatóhelyettese lett. A politikai életbe 1956-ban tért vissza a Petőfi Kör és a Hazafias Népfront tagjaként. Az 1956-os forradalom alatt Nagy Imre munkatársi környezetéhez tartozott. 1956-os szerepvállalása miatt a szovjet hatóságok Snagovba internálták, majd 1958-ban a Nagy Imre-per másodrendű vádlottjaként 12 év fegyházra ítélték. A börtönbüntetésből egyéni kegyelemmel az 1960-as amnesztiával szabadult. Ettől kezdve a politikától visszavonulva dolgozott. 1969-ben megszerezte a mezőgazdasági tudományok kandidátusa fokozatot. Az 1970-es évektől a demokratikus ellenzéki mozgalom résztvevője, egyik ötletadó szervezője az 1985-os monori találkozónak. 1986-ban hunyt el Budapesten.

Atalálkozón Donáth Ferencmegnyitószavaitkövetően négy referátum és az azokra reflektáló opponensi hozzászólások hangzottak el. Csurka István Új magyar önépítés című előadása kemény szavakkal megfogalmazott kritika volt. Csurka abból a feltételezésből indult ki, hogy a hatalom és a társadalom között 1956 után megkötött kényszeregyezség nyomán egy beteg társadalom alakult ki, ami egy olyan kvázi-kultúrát hozott létre, amely nem képes a saját kérdéseire válaszokat adni, vagyis rendeltetésszerűen betölteni a funkcióját. Csurka úgy vélte, a felelősen gondolkodó értelmiség kicsiny magjára vár a feladat, hogy programot adjon a társadalomnak. Ennek a programnak olyan életstratégiát kell nyújtania az emberek számára, amivel azok egy nemzeti jellegű, szeretetre alapozott önépítési program keretében gondolkodásukat függetleníthetik a politikától.10 Csoóri

Sándor referátuma a határon túli magyarok helyzetével foglalkozott. Eltemetett gondok a Duna-tájon című előadásában rámutatott, hogy a környező államokban ezeréves magyar elnyomásként emlegetett történelmi Magyarország idejében az akkori kisebbségnek több joga és lehetősége volt saját nyelvének használatára, kultúrája ápolására, mint ma a határon túli magyaroknak. A magyar-román viszonyról szólva Csoóri úgy látta, hogy Trianon nem csak a magyar, de a román nemzetet is traumatizálta. Míg a magyarok Trianonból a szükségszerűséget, addig a románok a diktátum gyalázatát és erőszakosságát nem értették meg. A romániai Magyar Autonóm Tartomány kapcsán rámutatott, a magyar kisebbséget elnyomó román nacionalizmust a magyar kommunisták a testvériség és nemzetköziség jegyében szolgálták ki. Csoóri elhibázottnak tartotta a Kádár-rendszer