Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1982. május 12. Magyarország csatlakozása a Nemzetközi Valutaalaphoz
A rendszerváltás mérföldkövei Fekete János (1918-2009) 1918. szeptember 4-én született budapesti zsidó családban. A gimnáziumi érettségit követően pénzügyi vonalon kezdett el tanulni, könyvelő lett. A második világháború alatt behívták munkaszolgálatra, 1943-ban a mai Ukrajna területén hadifogságba esett. 1945-ös hazatérését követően belépett a kommunista pártba, majd a Magyar Dolgozók Pártjának és a Magyar Szocialista Munkáspártnak is tagja lett. A közgazdaságtudományi egyetem elvégzését követően a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankba nyert felvételt. Résztvevője volt a második világháborút lezáró párizsi béketárgyalásoknak. A Magyar Nemzeti Bankhoz kötődő több évtizedes karrierje 1948 májusában kezdődött, amikor főcsoportvezető-helyettessé nevezték ki, továbbá a pártszervezet szervező titkára is. 1950-53 között a Pénzügyminisztériumban, 1953-ban az MNB-ben osztályvezető. Az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt külföldön tartózkodott. Kapcsolat fűzte a hírszerzéshez is: már 1948-ban beszervezték „Sötét" fedőnéven, majd 1958-tól a kádári Belügyminisztérium „Lektor" fedőnéven alkalmazta. 1968-1980 között az MNB elnökhelyettese, 1982-88 között a Nemzetközi Valutalap (IMF) magyarországi kormányzója, továbbá a Világbanknál is ő képviselte az országot. A nemzetközi pénzvilágban komoly kapcsolatrendszerre tett szert, több jel utal arra, hogy közreműködött az állambiztonsági fedéssel végrehajtott valutakitermelési műveletekben. Az MSZMP felső vezetésének bizalmát élvezve, az ország „devizafőnökeként" komoly felelősséget visel az ország Kádár-kori eladósodásához vezető külső forrásbevonási politikáért. Az 1985. évi országgyűlési választásokon a Hazafias Népfront színeiben Békés megye 11. számú választókerületében szerzett képviselői mandátumot. 1988-ban tagja a Minisztertanács Tanácsadó Testületének, 1989-90-ben pedig a Világgazdasági Tanácsadó Testületnek. Az első szabad választásokon, 1990-ben független országygyűlési képviselőjelöltként indult Szarvason, ahol a szavazatok alig 9%-át gyűjtötte be. 2006-ban a Magyar Köztársaság Érdemrendjével tüntették ki. 2009. október 23-án hunyt el Budapesten. A '80-as évek elejére fentiek lehetséges gazdasági alternatívából direkt kényszerré lettek, s miután 1981-ben Leonyid Brezsnyev elzárkózott újabb szovjet források biztosításától, maga Kádár János vette kezébe az irányítást. A főtitkár számára 1981. szeptember 13-án a Politikai Bizottság felhatalmazást adott titkos megbeszélések megindítására, amelyek állásáról kerek egy hónappal később hallgattak meg beszámolót. A végleges döntés megszületésére 1981. október 22-én, a Politikai Bizottság és a kormány közös ülésén került sor, s ennek tényéről Kádár másnap, október 23-án személyesen tájékoztatta Konsztantyin Ruszakovot, a szovjetek budapesti 30 ügyvivőjét. A hivatalos magyar csatlakozási kérelmet végül 1981. november 5-én adták át Washingtonban az IMF képviselőinek; e levelet Púja Frigyes akkori külügyminiszter szignálta.5 A csatlakozásra mintegy fél évvel később, 1982. május 6-án került sor, magyar részről a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese, Fekete János részvételével. Sokatmondó a tény, hogy az ugyanekkor az USA-ban tartózkodó, hivatalosan a knoxvillei Energetikai Világkiállításon résztvevő Marjai Józsefet, a Minisztertanács elnökhelyettesét, 1982. május 5-én - tehát a hivatalos csatlakozást megelőző napon - maga Ronald Reagan tájékoztatta arról, hogy Magyarország megkapta/megkapja a kért tagságot (Marjait az elnök még május 1-én fogadta személyesen). E közlés túlment a formaságokon, és
