Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1990. október 14. Az önkormányzati választások második fordulója
_ 1 1 [ ■1' 1985 1986 1987-I-1988 1989 1990. október 14. Az önkormányzati választások második fordulója 1990 tavaszán megtartották hazánkban az egypártrendszer felszámolását jelentő demokratikus, szabad országygyűlési választásokat. Az új törvényhozás egyik sürgető feladata lett - melyre Antall József miniszterelnök 1990. május 22-i programbeszédében külön is kitért1 - az önkormányzati törvény megalkotása és a tanácsrendszert felszámolandó a helyhatósági választások megtartása. Az ekkor még működő tanácsrendszer, illetve tanácsok mandátumának megbízatása 1990. június 8-án járt le. A szűkös határidőre tekintettel az Országgyűlés meghoszszabbította megbízatásuk határidejét 1990. szeptember 23-áig.2 Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnök végül szeptember 30-ára tűzte ki az új a helyhatósági választások időpontját.3 A parlament 1990 augusztusára megalkotta azt az önkormányzati törvénycsomagot, amely a „helyi rendszerváltást" volt hivatott biztosítani. Elfogadásra került a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény is és a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény, mely átfogóan szabályozta a települési és a megyei önkormányzatok kérdését.4 Az Országos Választási Bizottság nyilvántartása szerint országszerte 8559 polgármesterjelölt, 48 939 kislistás képviselőjelölt és 12 841 egyéni választókerületi képviselőjelölt pályázott a mandátumok elnyeréséért. Összesen 42 párt, 647 társadalmi szervezet, 12 kisebbség, valamint 447-féle koalíció állított jelölteket.5 Az egyéni választókerületekben az első fordulóban az lehetett képviselő, akire a legtöbben szavaztak, feltéve, hogy megkapta az érvényes szavazatok több mint egynegyedét, és a szavazáson az egyéni választókerület szavazópolgárainak több mint a 40%-a leadta szavazatát. Amennyiben a szükségesnél kevesebben vettek részt a szavazáson, akkor a második választási fordulóban mindazok a jelöltek indulhattak, akik az elsőben is jelöltek voltak, képviselő pedig az lett, aki a legtöbb szavazatot kapta. Ha az első választási fordulóban a választókerület választópolgárainak több mint a kétötöde szavazott ugyan, de egy jelölt sem kapta meg az érvényes szavazatoknak több mint az egynegyedét, a választási forduló érvénytelen volt. A második választási fordulóban azok a jelöltek indulhattak, akik az első fordulóban az érvényes szavazatoknak legalább 15%-át megkapták; ha nem volt legalább három ilyen jelölt, akkor az első fordulóban a legtöbb szavazatot elért 3 jelölt. Képviselő az a jelölt lett végül, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapta a második fordulóban. A listákról a jelöltek - külön számítási mód alapján - a bejelentés sorrendjében jutottak mandátumhoz. Listás szavazások tekintetében az első választási fordulóban a választópolgárok kevesebb mint a kétötöde szavazott, akkor második fordulót kellett tartani.6 Az 1990-es önkormányzati választásokon a szavazásra jogosult polgárok száma 7 868 286 volt. A szeptember 30-ai első fordulóban 3 162 228 polgár szavazott, amely 40,18%-os részvételt jelentett. A kistelepüléseken - a tízezer lakosnál kisebb községekben, városokban - a választópolgárok 50,95%-a szavazott, addig a tízezer lakosnál nagyobb városokban és a fővárosban csupán 33,09%-uk. Ez azt jelentette, hogy a kisebb települések jelentős részében eredményes volt az első forduló, a 265
