Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1990. szeptember 30. Az önkormányzati választások első fordulója
1 1 1 1985 1986 1987 Miután az új választójogi szabályok megszüntették a politikai szervek kizárólagos jelöltállítási jogát, az önkormányzati választásokon a politikai pártok mellett számos szervezet is állított jelöltet, illetve független indulók is jelentkeztek, akik főképp a kisebb településeken remélhettek sikereket. Az Országos Választási Bizottság nyilvántartása szerint országszerte 8 559 polgármesterjelölt, 48 939 kislistás képviselőjelölt és 12 841 egyéni választókerületi képviselőjelölt pályázott a mandátumok elnyeréséért. Érdekes adat, hogy a polgármestereknél 76,35%, a kislistás képviselőjelölteknél 83,54%, az egyéni választókerületi jelölteknél pedig 22% volt a független jelöltek aránya. Összesen 42 párt, 647 társadalmi szervezet, 12 kisebbség, valamint 447-féle koalíció állított jelölteket.13 Az egyéni választókerületekben az első fordulóban az lehetett képviselő, akire a legtöbben szavaztak, feltéve, hogy megkapta az érvényes szavazatok több mint egynegyedét, és a szavazáson az egyéni választókerület szavazópolgárainak több mint a 40%-a leadta szavazatát. Amennyiben a szükségesnél kevesebben vettek részt a szavazáson, akkor a második választási fordulóban mindazok a jelöltek indulhattak, akik az elsőben is jelöltek voltak, képviselő pedig az lett, aki a legtöbb szavazatot kapta. Ha az első választási fordulóban a választókerület választópolgárainak több mint a kétötöde szavazott ugyan, de egy jelölt sem kapta meg az érvényes szavazatoknak több mint az egynegyedét, a választási forduló érvénytelen volt. A második választási fordulóban azok a jelöltek indulhattak, akik az első fordulóban az érvényes szavazatoknak legalább 15%-át megkapták; ha nem volt legalább három ilyen jelölt, akkor az első fordulóban a legtöbb szavazatot elért három jelölt. Képviselő az lett végül, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapta a második fordulóban. A listákról a jelöltek - külön számítási mód alapján - a bejelentés sorrendjében jutottak mandátumhoz. Listás szavazások tekintetében, ha az első választási fordulóban a választópolgárok kevesebb, mint a kétötöde szavazott, akkor második fordulót kellett tartani.14 Az 1990-es önkormányzati választásokon a szavazásra jogosult polgárok száma 7 868 286 volt. A szeptember 30-ai első fordulóban 3 162 228 polgár szavazott, amely 40,18%-os részvételt jelentett. Míg a kistelepüléseken - a tízezer lakosnál kisebb községekben, városokban - a választópolgárok 50,95%-a szavazott, addig a tízezer lakosnál nagyobb városokban és a fővárosban csupán 33,09%-uk. 2930 településen a polgármestert közvetlenül választották, a képviselők személyéről pedig egy ún. kislistán döntöttek. 162 tízezernél népesebb településen részben egyéni választókerületben, részben pártlistákon juthattak mandátumhoz a jelöltek. Az első fordulóban a listás szavazás a legtöbb településen érvénytelen volt, mert a választók kevesebb mint 40%-a jelent meg a szavazáson. A fővárosi kerületekben is részint egyéni választókörzetekben, részint pártlistákon lehetett mandátumhoz jutni. Az első fordulóban a listás szavazás csak 5 kerületben volt érvényes. A fővárosi pártlistás szavazás szintén érvénytelen volt az első fordulóban.15 Az első szabad önkormányzati választások eredményeit október 1-jén hirdette ki az Országos Választási Bizottság az Országházban. Ezek szerint a polgármester-választás 94%-ban, a kislistás választás 93%-ban, az egyéni választókerületi választás 19%-ban, a listás választás pedig 8%-ban volt eredményes. 259
