Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1990. augusztus 3. Az Országgyűlés köztársasági elnökké választja Göncz Árpádot
A rendszerváltás mérföldkövei 252 1982 198З I 1984 1979 1980 1981 Elnökségének tagja lesz. [...] A felek megállapodnak abban is, hogy a[z] [...] alkotmánymódosításokat követően és az azokban foglaltak szerint megtartott köztársasági elnökválasztáson az MDF támogatja Göncz Árpád megválasztását azzal, hogy amint erre sor kerül, az Országgyűlés elnöke Szabad György, első alelnöke Dörnbach Alajos lesz."13 A paktumra és a közvetlen választást megakadályozó következményekre reagáló népszavazás már csak egyfajta utóvédharcnak volt felfogható. Ennek kezdeményezője Király Zoltán, az utolsó pártállami parlament legnépszerűbb, az ellenzéki gondolatokat legkorábban megfogalmazó képviselője volt, legfőbb támogatója pedig - paradox módon - az MSZP lett. Az aláírások összegyűjtése után az Országgyűlés - a kezdeményezők javaslatai ellenére - júliusra tűzte ki a referendumot, a fullasztó kánikula pedig természetes módon vezetett a példátlanul alacsony részvételhez. A választáson alig több mint 1 millió szavazópolgár vett részt (13,91 %), közülük hiába szavazott több mint 85% igennel, a referendum érvénytelen lett.14 Öt nappal később az Országgyűlés Magyarország köztársasági elnökévé választotta Göncz Árpádot. A miniszterelnökkel régi, jó barátságot ápoló, kisgazda és '56-os múltú SZDSZ-es ügyvivő, író, műfordító15 ekkor mindkét vezető párt számára elfogadható megoldásnak tűnt. Az Országgyűlés 295 igen, 13 nem és 2 tartózkodás mellett választotta meg a Magyar Köztársaság elnökévé.16 Ezzel lezárult az ideiglenesség korszaka - a köztársaság kikiáltása, 1989. október 23-a óta az Országgyűlés elnöke, Szűrös Mátyás, majd Göncz Árpád töltötte be az ideiglenes köztársasági elnöki tisztséget.17 Az új államfő beszédében örömét fejezte ki, hogy az összes párt és a függetlenek csoportja is támogatta személyét, egyben szót ejtett a választás módjáról is: „Meglehet, [a magyar nép támogatásának] ékesebb kifejezése lett volna, ha magának a népnek a színe előtt mérettem volna meg, mégis úgy érzem, hogy az elnöki hivatal aligha bírt volna el, tekintélyének súlyos csorbulása nélkül, még többhavi ideiglenességet." Felidézte azokat a személyiségeket, akiknek „munkatársa, rabtársa" lehetett: Bajcsy-Zsilinszky Endrét, Kiss Sándort, Kovács Bélát, Nagy Imrét, Bibó Istvánt, Donáth Ferencet.18 Göncz Árpád kétciklusos elnökként pontosan tíz évig, 2000. augusztus 3-ig töltötte be hivatását. Bár népszerűségét a közvélemény-kutatások szerint mindvégig megőrizte, elnöki működéséhez számos ellentmondásos és pártszempontokon felülemelkedni nem tudó döntés (megszólalások a taxisblokád alatt,19 a médiaelnökök kinevezésének ügye20 vagy a Bokros-csomag később alkotmányellenesnek bizonyult pontjainak azonnali aláírása) társítható. Első ciklusának második felére végzetesen és jól láthatóan megromlott kapcsolata az őt tulajdonképpen jelölő miniszterelnökkel.21 Nagymihály Zoltán Jegyzetek 1 Tóth Károly: Az államfői (köztársasági elnöki) tisztség, in: A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai. Szerk. Kukorelli István - Tóth Károly. Lakitelek, Antológia, 2016, 259-388. (Az Ellenzéki Kerekasztal és a Nemzeti Kerékasztal-tárgyalások üléseinek tárgyalása során a következőkben is merítettünk a tanulmány következtetéseiből és tényanyagából.)
