Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1990. augusztus 3. Az Országgyűlés köztársasági elnökké választja Göncz Árpádot
A köztársasági elnök megválasztásának témája a rendszerváltás közjogi aktusainak egyik leglátványosabb és legvitatottabb kérdésévé vált. Az 1989 nyári állapotokhoz képest számos fordulatra volt szükség egy év alatt ahhoz, hogy az Országgyűlés végül köztársasági elnökké válassza Göncz Árpádot. A Nemzeti Kerékasztal-tárgyalások keretei közöttaz 1/1. számú munkabizottság tárgyalta a köztársasági elnöki intézmény szabályozásának kérdéseit. Abban, hogy az Elnöki Tanácsot egyszemélyes államfő, köztársasági elnök váltsa fel, a felek hamar egyetértésre jutottak. Az MSZMP tárgyalódelegációja némi vita után elfogadta az Ellenzéki Kerekasztal álláspontját arról, hogy az Elnöki Tanács lemondása és az új államfő megválasztása közötti időszakban az Országgyűlés elnöke gyakorolja a köztársasági elnök (bizonyos) jogköreit. Az álláspontok leginkább a választás időpontjában és módjában különböztek: az MSZMP az országgyűlési választások előtt megtartandó, közvetlen; az Ellenzéki Kerekasztal viszont kezdetben az országgyűlési választások után, az új Parlament általi elnökválasztás mellett kardoskodott. A Harmadik Oldal szintén a közvetlen, nép általi választás mellett tette le a voksát. Az ellenzéki mozgalmak és pártok álláspontját befő•A" lyásolta, hogy az új Országgyűlés megalakulása előtti választás - és az általuk nagyrészt borítékolt, ekkor rendkívül népszerű Pozsgay Imre államminiszter közvetlen megválasztása - esetén az államfői jogkörök gyakorlójára a kommunista hatalomátmentés valami- 248 féle eszközeként tekintettek.1 Az Ellenzéki Kerekasztal különböző erőinek egysége azonban nem bizonyult tartósnak: Füzessy Tibor (Kereszténydemokrata Néppárt) és Vigh Károly (Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság) márjúlius elején a közvetlen választás mellett érvelt, Pozsgay Imrét alkalmas jelöltként nevezve meg.2 Július 21-én a Magyar Néppárt nevében Varga Csaba által előterjesztett, az átmenet felgyorsítását célul kitűző hatpontos csomagterv közvetett, ugyanakkor a stabilitás érdekében még a régi Országgyűlés által megválasztandó államfőre tett javaslatot.3 Újabb fordulatot hozott, amikor augusztus 17-én a Magyar Demokrata Fórum nevében Antall József állt elő az EK egységét megőrizni hivatott csomagtervvel, amely azt tartalmazta, hogy „az új köztársasági elnök megválasztására csak az általános parlamenti választással egyszerre (több cédula bevonásával, együttes szavazás) kerülhet sor, [...] illetve utána".4 Ezzel, ha egyszeri és rendkívüli jelleggel, de az MDF is a közvetlen, nép általi választás mellé állt. A koncepciót leghatározottabban a FIDESZ és az SZDSZ bírálta. Előbbi részéről Orbán Viktor mindenképpen ragaszkodott az új Országgyűlés által meghozandó szabályozáshoz és az általuk meghatározott államfői keretrendszerhez, mondván: „a Kerékasztalnak egyszerűen erre nincsen mandátuma".5 Számos furcsa és nehezen kivitelezhető ötlet ellenére az Ellenzéki Kerékasztalnak e kérdésben nem sikerült egységes álláspontra jutnia: öt szervezet - a BZSBT, a Független Kisgazdapárt, a KDNP, az MDF és a Néppárt - elfogadta a közvetlen választást, az SZDSZ, a FIDESZ, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Független Szakszervezetek Az Országgyűlés köztársasági elnökké választja Göncz Árpádot
