Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1990. május 22-23. Az Országgyűlés elfogadja a kormányprogramot
11 1985 1986 1987 a szociális védőháló révén segíti azokat, akiknek erre szükségük van. Az eladósodottság kapcsán leszögezte, hogy a kormány eleget kíván tenni a fizetési kötelezettségeinek. Az adósságból való kilábalást a gazdasági növekedés ösztönzésével szándékozik elérni, amelytől egyben a munkanélküliség növekedésének megállítását, majd csökkenését is reméli. Vállalta továbbá, hogy kormánya privatizációs programot dolgoz ki. A mezőgazdaságról szólva kiemelte, hogy a kormány új agrárpolitikája a magántulajdonú struktúrára épít, ahol a földet megművelők zömmel tulajdonosok is egyben. Magyarország nemzetközi környezetével és külpolitikájával kapcsolatban szólt a szovjet csapatok kivonásáról, a Varsói Szerződés felmondásáról,4 a Szovjetunióval való kiegyensúlyozott, jószomszédi viszony kialakításáról és egy új, összeurópai kollektív biztonsági és együttműködési rendszer szükségességéről. Az átalakuló geopolitikai viszonyrendszerben Antall a régió népei közötti ellentétek mérséklődésének lehetőségét látta. Kormánya kisebbségi politikájának fő célját a kisebbségeket is megillető emberi jogok érvényre juttatásában nevezte meg, hangsúlyozva Magyarország felelősségét a határon túli magyarok iránt.5 A beszéd ezen része a külpolitikára és a nemzetpolitikára mindig nagy hangsúlyt fektető miniszterelnöktől6 minden határon túli magyar számára reményt keltő üzenetet jelenthetett. Antall a programbeszédet követően június 2-án, a párt III. Országos Gyűlésén mondta el az azóta elhíresült, és már az elhangzásától kezdve oly sokszor félremagyarázott szavait7 arról, hogy közjogi értelemben tízmillió, de lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kíván lenni.8 Összegezve Antall szavait, a programbeszéd egyszerre volt a kibontakozó politikai fordulat értelmezése és egyfajta szándéknyilatkozat, amely a még meg nem alakult kormány tervezett cselekvési programjának elveit rögzítette. Olyan elveket, amelyek tudatos alkalmazása remélhetően meghozza majd a várt fordulatot a gazdaságban, a társadalomban és a politikában egyaránt.9 A program vitájára az Országgyűlés május 22-i és 23-i ülésein került sor. A kormány nehéz helyzetére való tekintettel az ellenzéki képviselők hozzászólásainak többségén érezhető volt a visszafogottság és a méltányosság. Az Szabad Demokraták Szövetsége képviseletében felszólaló Tölgyessy Péter pártja támogatásáról biztosította a kormányt a külpolitikai, nemzetpolitikai, emberi jogi kérdésekben megfogalmazott törekvései kapcsán. Kritikaként elsősorban a kormányprogram kimunkálatlanságát nevezte meg, és a konkrétumokat hiányolta10 annak ellenére is, hogy az MDF részéről korábban a liberálisok számára már világossá tették, a szükséges információk hiánya miatta beszéd egyelőre csak irányelveketfogalmazhat meg.11 A Magyar Szocialista Párt részéről Pozsgay Imre kiemelte és pártja részéről támogatandónak tartotta a miniszterelnöki beszédben megjelenő nemzeti közmegegyezésre való törekvést, ugyanakkor fenntartásainak is hangot adott a program bizonyos illuzórikus aspektusait illetően.12 A Fiatal Demokraták Szövetsége részéről felszólaló Orbán Viktor beszédében már nem jelent meg az SZDSZ és az MSZP részéről tanúsított visszafogottság. Orbán élesen bírálta az általa csak következetesen fogalmazványnak titulált programot, hiányolva a konkrétumokat.13 Az ellenzéki frakciók hozzászólásából látható, hogy a programra adott válaszok az ellenzéki térfélen nem csupán a kormányprogramhoz való szakmai és politikai viszonyulást, de önnön ellenzéki szerepfelfogásukhoz való viszonyt is jelentették. E téren a leginkább ellenzéki pártként ekkor a Fidesz viselkedett, amely a programra adott választ az ellenzéki identitás kialakítására is felhasználta. 245
