Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1990. május 2. Az Országgyűlés alakuló ülése
1985 1986 1987 1988 1989 1990. május 2. Az Országgyűlés alakuló ülése Hosszú évtizedek után, 1990. március 25-én rendezték meg az első, szabad többpárti parlamenti választásokat. Az országgyűlési választások első fordulójában a 176-ból csupán 5 egyéni körzetben dőlt el a küzdelem, így az ország jelentős része két héttel később újra a választási urnákhoz járult. Az első fordulóval ellentétben a második fordulóban a választópolgárok csupán egy, saját egyéni képviselőjükre vonatkozó szavazatot adhattak le.1 A választás második fordulójának részvételi aránya jóval elmaradt az elsőétől - 65% helyett ezúttal a szavazóképes lakosság csupán 45,54%-a vett részt a voksoláson. A választási szövetségek megkötéséből a jobboldalinak definiált pártok kerültek ki győztesen: az MDF a 176 egyéni mandátumból 114-et szerzett meg. Az SZDSZ 35, az FGKP 11, a KDNP 3, az MSZP és a FIDESZ 1-1 egyéni mandátumot nyert.2 A végső összesítések után az MDF 164, az SZDSZ 92, az FKGP 44, az MSZP 34, a KDNP és a FIDESZ 21-21 mandátumot szerzett. Az 5 független és a 4 közös jelölt mellett 1 agrárszövetségi képviselő jutott a parlamentbe.3 A választások eredményének nyilvánosságra kerülése után Antall József és az MDF ismét a „kiskoalíció" mellett tette le a voksát. A nemzetközi sajtó a magyarországi választásokat úgy értékelte, hogy a magyar választók a rendszerváltásra szavaztak, a „nemzeti-konzervatív-kereszténydemokrata" Fórum pedig nagy győzelmet aratott legnagyobb riválisával szemben.4 1990. május 2-án délelőtt 10 órakor, a második választási fordulót követő 23. napon kezdődött meg az új, többpárti országgyűlés alakuló ülése. A történelmi mérföldkőnek számító alakuló ülés, amelynek eseményeit valamennyi napilap címlapon közölte, egyúttal törvényt is alkotott. Az új országgyűlés történeti kötelezettségének és a társadalmi elvárásoknak eleget téve, szimbolikus jelentőségű, az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc jelentőségét elismerő törvénnyel kezdte meg munkáját. A 43 év utáni első szabad, demokratikus választás eredményét tükröző parlamentet Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes köztársasági elnöke nyitotta meg. A megnyitón a képviselők elénekelték a Himnuszt, majd meghallgatták Oszter Sándor színművész tolmácsolásában Petőfi Sándor A nemzetgyűléshez című versét. Szűrös Mátyás ezután köszöntötte az új Országgyűlés díszvendégeit: Habsburg Ottót, az Európai Parlament Magyarországgal foglalkozó bizottságának elnökét, a határon túli magyarság megjelent képviselőit és Varga Bélát, az 1945-ben megválasztott Nemzetgyűlés volt elnökét. Szűrös a hivatalos program megkezdése előtt elmondott beszédében leszögezte: a szabad, demokratikus választásokon a rendszerváltozás jegyében született új Országgyűlés ünnepi és alakuló ülése történelmi esemény. Szűrös ünnepi megnyitóját követően Varga Béla mondott beszédet, aki a bevezetőben köszönetét mondott azért, hogy 43 esztendő után ismét visszatérhetett hazájába, és jelen lehet a magyar történelem új korszakának nyitányán.5 A házszabályok értelmében a tisztségviselők megválasztásáig az alakuló ülést a korelnök vezette, a jegyzői feladatokat pedig a négy legfiatalabb 235
