Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1990. április 12. Megkezdődnek a koalíciós tárgyalások
ismertetett. A tárgyalások megkezdéséhez a párt elnöke az 1990. április 12-én kezdődő III. Országos Gyűlésen kapott felhatalmazást. A koalícióra a KDNP politikusai is láttak esélyt, a KDNP intéző bizottsága már március végén engedélyt adott a párt vezetésének arra, hogy koalíciós tárgyalásokat folytasson az MDF-fel és az FKgP-vel. A választások első fordulója után Keresztes Sándor úgy nyilatkozott, hogyha „létrejön egy centrumkoalíció, akkor abban szívesen feladatot vállalunk."12 A kölcsönös együttműködési hajlandóság eredményeként már 1989. április 13-án megkezdték az egyeztetéseket a KDNP politikusaival. A tárgyalásokról Füzessy Tibor, a párt alelnöke elmondta, hogy örömmel fogadták az MDF-től érkező felkérést, és a tárgyalásoknak egyik fél részéről sem voltak előzetes feltételei.13 Antall József, a KDNP-vel folytatott tárgyalásokon, bár Keresztes Sándor volt a párt elnöke, nem őt, hanem fiát, az egyébként MDF-tag Keresztes K. Sándort, illetve az akkor még képviselői hellyel sem rendelkező későbbi pártelnököt, Surján Lászlót nevezte meg a miniszteri székek várományosainak. így a tárgyalások révén a KDNP egy miniszteri pozíciót kapott a kormányban. Az FKgP-vel folytatott tárgyalások korántsem voltak ilyen egyértelműek és zökkenőmentesek. A választások első fordulója után egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy a kisgazdák az MDF koalíciós partnerei lesznek. Prepeliczay István ekkor még így nyilatkozott: „Mi határozottan egyik párthoz sem kívántunk csatlakozni, mert az előrevetítené egy későbbi koalíció lehetőségét, amit még nem látunk tisztán. [...] Mindenféle koalíció alapja csak az lehet, ha a leendő partnereink elfogadják programunkat."14 Antall József a választások második fordulója után már egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy az FKgP a koalíció tagja lesz,15 Bejczy Sándor, az FKgP pártigazgatója viszont kijelentette, hogy ha az SZDSZ győzött volna, az FKgP akkor sem zárkózott volna el egy velük kötött koalíciótól. Torgyán József, a párt főügyésze mindehhez hozzátette, hogy választási ígéreteiket csak úgy teljesíthetik, ha részt vesznek a kormányzásban: a koalíciós tárgyalások sikerét pedig az garantálja, hogy az MDF és a KDNP is arról biztosította a kisgazdapártot, hogy a földkérdéssel kapcsolatos álláspontjukat figyelembe veszik. Továbbá az FKgP azt is világossá tette, hogy elképzelhetetlennek tartja, hogy ne ők kapják a földművelésügyi tárcát.16 Az FKgP politikusai - Nagy Ferenc József, Gerbovits Jenő, Győriványi Sándor, Kiss Gyula és TorgyánJózsef - konkrét kérésekkel érkeztek a tárgyalásokra. Maguknak kérték nemcsak a földművelésügyi, hanem a belügyi és az igazságügyi tárcát, az államminiszteri széket, valamint szerették volna visszaállítani az 1947-es földtulajdoni viszonyokat. Végül négyen miniszteri szék, míg Torgyán József a frakcióvezetői pozíció várományosaiként távozhatott.17 A földkérdés kapcsán viszont nem született egyezség, az április 18-án aláírt nyilatkozat csak annyit tartalmazott, hogy kölcsönösen elfogadják egymás agrárprogramját, s majd az illetékes tárcák dolgozzák ki a törvényt.18 Az újságírók már a koalíciós tárgyalások megkezdésekor arról érdeklődtek, hogy ki melyik tárcát kapja majd, azonban ekkor erre még nem adhatott konkrét válaszokat az MDF vezetése. Kulin Ferenc csak annyit mondott el, hogy a legfontosabb tárcák, így a külügy, a belügy, a pénzügy, valamint a kulturális tárca élére is az MDF kíván minisztereket állítani.19 229
