Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1990. április 8. Az országgyűlési választások második fordulója
A rendszerváltás mérföldkövei 1979 1982 1983 1984 Király Béla (1912-2009) Az érettségi után a Ludovika Katonai Akadémián tanult tovább. 1935. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. Ezt követően a magyar királyi Nagy Lajos Király 6. honvéd gyalogezredben szolgált. A második világháború alatt a 2. magyar hadsereg kötelékében teljesített szolgálatot. 1945. márciusában Kőszeg védelmére jelentkezett, a harcok során parancsnokként megadta magát a szovjet csapatoknak és hadifogságba esett. A fogságból megszökve hazatért, és 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1943-1948 között a Honvédelmi Minisztérium Szervezési Osztályán is dolgozott, 1949-ben vezérkari ezredessé nevezték ki. 1951 -ben az ÁVH letartóztatta; első fokon halálra ítélték, majd az ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. 1956. szeptember 7-én szabadult. Az 1956-os forradalom alatt kinevezték Budapest nemzetőrparancsnokának, azonban a szovjet túlerőt látva Ausztriába, onnan pedig az Egyesült Államokba emigrált. 1958-ban beiratkozott a Columbia Egyetemre, ahol történelemtanári, majd 1966-ban történelemtudományi doktorátust szerzett. Több évtizeden át oktatott a Brooklyn College-ban. 1989-ben Nagy Imre újratemetésekor tért vissza Magyarországra. Az 1990-es választásokon Kaposvár egyéni jelöltjeként szerzett mandátumot. 1991-ben a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia tiszteletbeli doktorává avatták. 220 kereszténydemokrata politikus, a CDU/CSU parlamenti frakció vezetője, valamint Christopher Prout brit konzervatív európai parlamenti képviselő.13 A kampány során két vitára is sor került a Magyar Televízióban: április 4-én, szerdán a két, győzelemre esélyes párt elnöke és megbízott elnöke, Antall József és Kis János, míg április 6-án, pénteken a hat parlamentbe jutott párt képviselője ült egy asztalhoz. A Mi a különbség? című, Baló György által moderált Antall-Kis vita a kampány stílusához képest rendkívül mérsékelt és nyugodt hangnemben zajlott. A vita legfontosabb témái között az Európához való viszony, a pártok demokráciaképe, az elszegényedés, valamint az esetleges választási koalíciók kérdése került elő. Mindkét pártvezető hangsúlyozta saját pártjának beágyazódását az európai pártstruktúrába (Kisjános a liberális és a szociáldemokrata pártok egy részét, Antall József a kereszténydemokrata, néppárti és konzervatív erők szövetségét emelte ki). Kis véleménye az ellenzéknek biztosítandó pozíciókról, a televízió, a rádió függetlenségéről és az ellenzéket megillető bizonyos alkotmányos tisztségekről és parlamenti előjogokról Antaliból a következő megjegyzést váltotta ki: „kedvet csinált Kis János az ellenzéki szerephez". Kisebb vita alakult ki a szociális piacgazdaság értelmezéséről, valamint a Baló által „fáradt felszabadulásnak", Antall által „rosszkedvű forradalomnak" nevezett rendszerváltó folyamatról. Zárszavában az MDF miniszterelnök-jelöltje európai demokrata erőként, az SZDSZ vezetője kérlelhetetlen antikommunistaként definiálta saját pártját.14 A választás második fordulójának részvételi aránya jóval elmaradt az elsőétől - 65% helyett ezúttal csupán 45,54% vett részt a szavazáson. Az ország különböző részei hasonlóan teljesítettek, mint az első fordulóban: 50% fölé Vasban, Győr-Moson-Sopronban, Budapesten és Zalában, 40% alá Szabolcs-Szatmár-Beregben, Nógrádban, Borsod- Abaúj-Zemplénben, Jász-Nagykun-Szolnokban és Hajdú- Biharban kúszott a részvétel.15 A választási szövetségek megkötéséből a jobboldalinak definiált pártok kerültek ki győztesen: az MDF a 176 egyéni mandátumból 114-et szerzett meg. Az SZDSZ 35, az FKgP 11, a KDNP 3, az MSZP és a Fidesz 1-1 egyéni mandátumot nyert. 2 mandátumot
