Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1990. március 25. Az országgyűlési választások első fordulója
A rendszerváltás mérföldkövei 1979 1980 1981 1982 •f-1983 1990. március 25. Az országgyűlési választások első fordulója 1984 1990. március 25-én rendezték meg a harmadik többpárti törvényhozási választást a második világháború utáni Magyarországon. Bár a szovjet csapatok 1945-höz és 1947-hez hasonlóan még ekkor is az ország területén állomásoztak, kivonulásukról és annak konkrét lépéseiről már megszületett a döntés,1 így a választás alapvető szabadságát jelenlétük nem befolyásolta. A választási törvényt az 1985-ben megválasztott országgyűlés fogadta el (1989/XXXIV. törvény), ám az szinte teljesen - apróbb stilisztikai módosításokat leszámítva - a Nemzeti Kerékasztal-tárgyalások során megalkotott rendszert követte. A struktúra kétfordulós, vegyes (egyéni és listás) rendszerű lett, az országgyűlés egykamarás maradt. A szavazópolgár két szavazatot adhatott le: egyet pártlistára, egyet az adott körzetben induló képviselőjelöltre. A 386 képviselő közül 176 egyéni körzetben került megválasztásra. Mivel (megyei és országos) listát a megállapodás alapján társadalmi szervezetek nem állíthattak, a választás előtt felgyorsult a pártosodás folyamata, beleértve a rövid időszakra szóló választási pártok alakítását is. A különböző politikai erőknek azonban számos szűrön kellett keresztül menniük: az egyes körzetekben összegyűjtendő 750 kopogtatócédula, a megyei és országos listaállítás feltételeinek teljesítése mellett a parlamentbe jutáshoz a választáson résztvevő polgárok 4%-ának szavazatát is meg kellett szerezni. A szűrők működtek: legalább egy megyei listát 19, országos listát 12, minden megyében listát 6 párt - a Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz), 214 a Független Kisgazdapárt (FKgP), a Flazafias Választási Koalíció (HVK), a Magyar Demokrata Fórum (MDF), a Magyar Szocialista Párt (MSZP) és a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) - állított. Csupán négy politikai erő volt (FKgP, MDF, MSZP, SZDSZ), amely minden körzetben tudott jelöltet állítani. Egyéni választókörzetekben összesen 1623 képviselőjelölt indulhatott el, akik közül 1424-et pártok jelöltek, míg 199-en függetlenként mérettették meg magukat.2 A politikai kampány meglehetősen hosszú és heves volt - az 1989-es év számos fontos eseménye tulajdonképpen egy megelőző kampány részeként is felfogható. Az 1989. november 26-ai négyigenes népszavazás - amely során egy hajszálnyival győzött az az álláspont, amely szerint a köztársasági elnök megválasztására az országgyűlési választásokat követően kerüljön sor - erősen átrajzolta a korábbi várakozásokat: az azt kezdeményező pártokat, különösen az SZDSZ-t és részben a Fidesz-t felértékelte, az MSZP-t pedig határozottan gyengítette.3 A hosszú idő óta első szabad törvényhozási választások kampánya természetesen nem maradt botrányok nélkül. Az 1990 januárjában a Fidesz és az SZDSZ által kirobbantott Dunagate-botrány - amely során kiderült: a titkosszolgálatok továbbra is megfigyelés alatt tartják a választásra készülő ellenzéki pártokat, valamint az állampártra nézve kínosnak vélt dokumentumok megsemmisítésére is sor került.4 Mindezek mellett Csurka István kemény hangú, elsősorban az SZDSZ-t és a kommunista hatalomátvételt támadó rádiójegyzete,5 illetve az MTV átalakítása során kitört első médiabotrányok is nyilvánvalóan hatást
