Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1989. december 22. Szűrös Mátyás kitűzi az országgyűlési választásokat
A rendszerváltás mérföldkövei 1.................................1 1983 1984 1989. december 22. Szűrös Mátyás kitűzi az országgyűlési választásokat „Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke az Országgyűlés határozatára figyelemmel - amellyel 1990. március 16-ai hatállyal kimondta feloszlatását - az alkotmány 30/a paragrafusa (1) bekezdése В pontja alapján az országgyűlési választásokat 1990. március 25. napjára, vasárnapra tűzte ki" - e rövid MTI tudósítás jelent meg a különböző országos napilapok hasábjain, általában mínuszos hírként. Az, hogy ez a többpártrendszerre épülő demokráciákban nem sok izgalmat jelentő mondat megfogalmazódhasson, hosszú folyamatnak kellett lejátszódnia. E folyamat végére tulajdonképpen pontot tett a bejelentés - egyben egy szintén hosszú korszakot nyitva meg. A választójog, a választási rendszer kérdése és a választás módjával kapcsolatos viták legkésőbb az első népképviseleti választás (1848) időszakától témát jelentettek a magyar politikai élet és közgondolkodás számára2 - elég, ha a dualizmusra, 1918-ra, a Horthy-korszakra, majd az 1945-ös változásokra gondolunk. Az 1956-os forradalom egyik meghatározó követelése volt a szabad és valódi választások jogának elérése. A többes jelölést előíró 1983. évi III. törvény ugyan a jogszabályt tekintve egyfajta pluralizmust jelentett,3 de a magukat jelöltető ellenzéki szereplőkkel (Rajk Lászlóval vagy Tamás Gáspár Miklóssal) szembeni számos visszaélés vagy a Hazafias Népfront programjának továbbra is kötelező elfogadása továbbra is kizárta a valós változás lehetőségét.4 A Népfront programjának támogatását - Bödőné Rózsa Edit egyéni 206 képviselői indítványára - csak 1989 májusában törölték a kritériumok közül (az alkotmányos rend elfogadását iktatva helyére),5 a visszahívhatóság lehetőségével élve ennek köszönhetően 1989-1990 folyamán képviselő lehetett Debreczeni József, Marx Gyula, Raffay Ernő, Roszík Gábor és Tamás Gáspár Miklós is. A valódi többpártrendszeri választások megtartása az 1989. évi XXXIV. törvény elfogadásával vált lehetővé. A még 1985-ben megválasztott Országgyűlés által elfogadott törvény szinte teljes mértékben - apróbb stilisztikai módosításokat leszámítva - követte a Nemzeti Kerékasztal-tárgyalások során megalkotott elveket.6 A kétfordulós, vegyes (egyéni, területi és országos listás) rendszerű, kétszavazatos, különböző nyugati mintákból összegyúrt struktúra nemcsak az állampárt és az ellenzék vitáiban alakult és kristályosodott ki, de természetesen a különböző pártok aktuális erőviszonyai és érdekei szerint is formálódott. Az ismert és bizonyos fokig népszerű reformereiben bízó MSZMP kezdetben döntő többségében egyéni választásban gondolkodott - ahogy a demokratikus ellenzék ismert figuráit tömörítő, ugyanakkor szervezetileg kevésbé erős Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) is. A történelmi pártok ezzel szemben nyilvánvalóan a pártlista mellett kardoskodtak.7 Az Ellenzéki Kerekasztal szervezetei a vegyes rendszerben kötöttek kompromisszumot - ezt végül kisebb korrekciókkal az MSZMP is hajlandó volt elfogadni.5 A több szűrővel (megyei lista, országos lista, majd a választási küszöb) ellátott rendszer a kormányozhatóság lehetőségét tűzte ki legfőbb célul - ebben
