Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1989. november 26. A "négyigenes" népszavazás
1979 1980 1981 1982 1....................................I-1983 1984 1989. december 3. A máltai csúcstalálkozó Az 1989. december 2-án és 3-án Málta stratégiai fekvésű szigetének partjainál megtartott amerikai-szovjet csúcstalálkozót, pontosabban George H. W. Bush és Mihail Gorbacsov két napon keresztül folytatólagosan tartó megbeszéléseit a világsajtó szinte azonnal a több, mint négy évtizede tartó hidegháború lezárásaként értékelte. Az 1989 viharos eseményeinek sodrából is fakadó világméretű érdeklődés és felfokozott várakozás közepette, majd a csúcstalálkozó megtörténte után a szenzációhajhász média egyfajta mítoszt épített a két szuperhatalom vezetőjének tárgyalásai köré. Lehántva a valós történelmi eseményre rárakódott (olykor téves) közhelyeket, leginkább úgy fogalmazhatunk, hogy a máltai csúcs fontos lépés volt a hidegháború későbbi lezárása felé, ám semmiképpen nem jelentette a szuperhatalmi szembenállás de facto végét. A Malta Summitnak alapvetően három eredője volt. Elsőként ott voltak Ronald Reagan második elnöki periódusának kétoldalú csúcstalálkozói, melyek közül az 1985. novemberi genfi, az új szovjet főtitkárral való megismerkedés, majd az 1986. októberi, reykjavíki, Gorbacsov kezdeményezte tárgyalások kudarca után az 1987. decemberi washingtoni csúcstalálkozó jelentette a tetőpontot. Ezen Mihail Gorbacsov az SDI, az úgynevezett „csillagháborús terv" egyoldalú elfogadására és az INF, a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverekre vonatkozó szerződés kompromisszumos megkötésére kényszerült (ezeket majd az 1988. nyári moszkvai csúcson ratifikálták).1 Másodikként említhetjük azon kelet-európai változásokat, melyek motorját Magyarország és Lengyelország jelentette. A változások mellett a Reagan örökébe lépő Bush adminisztráció 1989 tavaszától egyértelműen kiállt. Ennek kapcsán alá kell húznunk, hogy George Bush 1989. júliusi lengyelországi és magyarországi útja, pontosabban az ezeken szerzett pozitív tapasztalatok direkt módon indukálták egy új szuperhatalmi csúcs előkészítését. Harmadikként a keleti blokkban mindezek hatására 1989 második felében végbement változásokat említhetjük, középpontban a berlini fal 1989. november 9-i egyszerre látványos és drámai átszakadásával. Utóbbival az európai események dinamikája, illetve a globális szembenállás logikája is végleg megváltozott, lévén Bushék számára a német kérdés, Németország újraegyesítése jelentette a kulcskérdést a hidegháború lezárásához.2 Brent Scowcroft tábornok, az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadójának visszaemlékezése szerint a gorbacsovi vezetéssel folytatott, hosszú előkészítő tárgyalások során kínos intermezzót jelentett, hogy a szovjet főtitkárt mind hangosabban kritizáló, vele egyre inkább rivális Borisz Jelcin 1989 szeptemberében Washingtonban, a Fehér Háznál kvázi kikényszerítette, hogy a legfelső szinten fogadják - három hónappal a Bush-Gorbacsov csúcstalálkozó előtt.3 Végül, többhetes titkos megbeszélések után a felek részéről megállapodás született, hogy a találkozó Málta partjainál lesz, december elején - részben tudatosan emlékeztetve az Atlanti Chartára, Franklin D. Roosevelt és Winston Churchill 1941. augusztusi óceáni találkozójára. Az eredeti tervek szerint a két delegáció felváltva tanácskozott volna a kis máltai halászfalu, Marsaxlokk közelében a tengeren állomásozó hadihajókon (az amerikai Belknapon és a szovjet Szlaván), ám az időközben kitört elemi erejű vihar
